Pásztor Attila - Atyla : A széltündér

 

Csillagszérűn léptetek

szél hozza az éjfelet,

bújik a Hold is már.

Hét sárkányok alszanak,

hallgatnak a ködfalak.

Kúszik a fellegvár.

 

Zengő hat húrt pengetek,

fellegajtón zörgetek,

Szélike engem vár.

Hét toronyban míg dalol,

gyűrű csörren valahol.

Ej, de igen nagy kár!

 

Hét sárkányok ugranak,

vágom a sarkantyúmat,

hat’ feje hullik már.

Bendőjükből jég szakad,

sárkány élve egy marad,

s kard hüvelyébe száll.

 

Ez utolsó nyöszörög,

kérve-kérve tömlöcöt,

egy feje volna bár.

Volna, de nincs kegyelem,

kihúnyna az életem

kincse a napsugár.

 

Húr pattan a lantomon,

tornyos jég-bástyafokon

csorran a holdsugár.

A ködvárfal hallgatag,

visszhangozzák a falak:

“Szélike hol vagy már?”

 

„Átbújtam egy kulcslyukon,

szellő lettem, szálldosom,

pírban az arcom már.

Arany fátylat, szőnyeget 

virradatra készítek,

csillaga téged vár!”

 

Táltos lovam nyergelem,

ugratok hét tengeren,

szívem is ugrik már.

Szivárványon lépkedek,

gyöngyharmatot úgy szedek,

kézben a kéz is már. 

 

2014. március 28.

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985