Vers

Ahova a szívem súgja

  Dunának két széles partján, Végtelen mezők virágán, Világosban Nap kísérjen, Sötétségben Hold meséljen.   Őrizzétek minden álmom, Míg utamat én bejárom, Én Istenem, jó Istenem, Hallod –e, hogy súg a szívem?   Békességem, boldogságom, Reménykedem megtalálom, Talán egyszer hazatérek, [… Tovább]

Vers

Lepedőbe merülő papírlapok

  Szívesen leülnék veled egy kártyapartira a mennyben. Mégis jó élnünk, odafent miért is sürgetnének ezzel? Nem éppen apró kívánság a növekvő távolság miatt. Megfontolt szomorúsággal terelgetett bicegő betűk, ágyban fekszel, lepedőbe merülő papírlapokon, felgöngyölt, szurok vérű töltőtollal, versekké hízlalnád az [… Tovább]

vegyes

Ördögi körök

(avagy öniróniám)       csak a jelen szép és örök ne legyenek benned körök letaszajtnak honnét jövök a kutya is nekem köhög azt ugatja semmi közöd rajtam röhögnek az őrök nehéz idők miket töltök mert a lelkem túlon zömök [… Tovább]

Vers

Mentegetőzés

Ne érts félre! Ez nem tudatos, ez alatti, csak halad itt – minek alatt, ha nem tudom, hogy mi a felett… a tenyerem csendesen, önkéntelen, ősi mozdulatsorokkal – ősi mozdulatsorok … az olyan, mint az ősi mozdulatok… Nem? simítva halmokat [… Tovább]

Vers

Kicsim

      Látom,  bánatod  van, fészkelj  a  vállamba  itt,  a  padon, mondd  el,  ne  mérgezzen  álmaidban, nem  szabad,  nem  hagyhatom, hogy  verítékbe  fagyva  riadj  fel  éjjel.  ’S  míg  szemünk  galaxisában  csillagunk  a  Földet  hátrahagyja  minden  ténnyel:  a  Holddal  ketten [… Tovább]

Vers

Melengető

Fotó: Maksai János   ezután ha takaróm szélébe kapaszkodomaz eget próbálom magamra húznimíg a csillagoktól várok érted könnycseppeket az enyémek lassan elfogynakde könnytelen is mindig érezlek ujjam hegyét esténként majd a holdba mártoms a szétspriccelő ezüst sugármint vérbeteríti testem és a hidegbőlátsüt bennem valami meleg  [… Tovább]

Vers

Csipkebokor

Vilmos Huber alkotása: “CSIpKEBOKOR” szüntelenül születnek az álmok- – nem szép kezdés… lehet összecseng, de inkább „törik” ez a szüntelenül születnek… felkavarnak majd tovatűnnek tündöklő csillagokon mozdulatlanok – ezt itt nagyon hirtelen befejezted… Pont. Kész. rémülten kapaszkodom legféltettebb gondolataimba kereslek [… Tovább]

Vers

Pihe-pehely

  szó-szülött ötlet pár remek téli óra haikuidő   rendkívül kaján ingerlékennyé tenni bújik orrodba   könnyező barka arany csiberuha tyúk- anyó bugyogó   gyengéden megül szirmok bársonykék neszén dúvadak orrán   tél hó jeges szél lágy pihe-puha paplan      alatta [… Tovább]

Vers

Pelyhesek

a Napút Pehelymély számában megjelentek     ólálkodó vég pehelykönnyű léptei bennem kopognak   csipkés hópelyhek hófüggönyt tép szerteszét rideg téli szél   havas hegycsúcsok összefagyott hópelyheken napsugár csillan sárguló pelyhek fehér női kéz horgolta csipketerítő   büszke hóember sejtjeid [… Tovább]