Bakkné Szentesi Csilla : Melengető

Fotó: Maksai János
 

ezután 
ha takaróm szélébe kapaszkodom
az eget próbálom magamra húzni
míg a csillagoktól várok érted 
könnycseppeket

az enyémek 
lassan elfogynak
de könnytelen is mindig érezlek

ujjam hegyét esténként 
majd a holdba mártom
s a szétspriccelő ezüst sugár
mint vér
beteríti testem és a hidegből
átsüt bennem 
valami meleg 

valami szép


Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.