Nap: 2014.03.17.

  Ó, teremtőzsírtepertőgyüjj a számba,(Agárd drága)etess engem!Ne feleddirgalmatlan,tepertő te,hogy az életnem élelem! Megeszlek én,istenuccse!Ki sajnál ittTepertőket? (Minden ősömvega lenne?) Nincs tepertő. Van Teremtő? ——————— Aranyos, a hangvétele is jópofa, de nem lett belőle vers, sajnálom. Üdv: NHI

        Amíg reggelizik a légkalapácsos         Amíg reggelizik a légkalapácsos, égre tekintek, lemásolom e verset, nem múlik el idő, kenyér, víz, anélkül, hogy bűnöktől lucskosan, búsan, elhagyottan, sokszor fel ne adjam. – Nem múlik [… Tovább]

  A büntetés     Talán a majom evett elsőnek  a tudás fájáról,  bottal piszkálgatva a bűnt,  levert egyet, s beleharapott,  ízlett a szerencsétlennek,  így hát megevett vagy egy  egész piacra valót.  Isten elhűlt e mohóság láttán.  Így szereti a [… Tovább]

                  estét prédikál a Hold szószékes magasából a reverendás setét korgó hasából a természet rendje mint megannyi hívő figyel szavára míg ő a Szentlélek fényétől eltelve magától jámbor igyekezetben rávilágít önnön hibájára [… Tovább]

  Fáradt csendet szitál a méla est,a szél sem rezdül, enyhet adni rest,az éj oson, kormot fúj a tájra,csillag még nem gyúlt, a Hold oly árva.Jó ez a csend, ez a hűs nyugalom,már fényszemek nyílnak a házakon.Pihen a test, és [… Tovább]

  Régen utaztam már hozzád,inkább te látogatsz engem,karjaim átfonják tested,és nem engednek el abban a percben.Végtelennek tűnik a pillanat,mi nem óhajt megszűnnisem ma,sem holnap,sem soha.   Gyermeki örömmel fogadsz, jövök a peronon,próbára teszed agyongyötört türelmem,ahogy én gyermekként tettem,de így már [… Tovább]

    Bátor volt, vagy halálra szánt?… Szemem szándékát kutatta. Nem szólt, csak ment – istenuccse! –, alig ettünk három napja.   Nádfedelek háta megett dombra görbült, rongy falucska; tiszti konyhánk telt vödörrel eresztette visszaútra.   Lopva jött s inalt [… Tovább]

A remény csillagait Lesöprik és Tranzit vagonokba Dobálják. Kétfélét almodunk. Az üresség “Mást” mutat.   Valamikor táltos volt. – Ma már A Göncöl  is Idegen.    

Rügyekbe bújt a fény, a melegvő remény, s míg szippantja az ég, a fák lélegzetét, törtetve tör elő a most szült levegő, fölsír az új csoda, van jászla, otthona, takarója a fű, tavasz van. Gyönyörű.