Pásztor Attila - Atyla : A tizedes…

 

 

Bátor volt, vagy halálra szánt?… Szemem szándékát kutatta.

Nem szólt, csak ment – istenuccse! –, alig ettünk három napja.

 

Nádfedelek háta megett dombra görbült, rongy falucska;

tiszti konyhánk telt vödörrel eresztette visszaútra.

 

Lopva jött s inalt a fákig – futóárkunk nem volt elég,

s a Don lassan körénk fonta hálóját és sors-szövetét.

 

Épp csajkányi jutott egynek, átmelengette a torkunk,

grízgaluska – otthoni íz, asszonyainkra gondoltunk.

 

Tizedesünk is mosolygott, párjával új babát vártak,

s hogy bakancsát takarítsa, felnyúlt –, tört egy száraz ágat.

 

„Tán meglőttek…”– szólt rekedten, puska dörrent, messze hordó,

s vére buggyant őszi földre, neki jutott még koporsó.

 

Egy szem… Anyja megérezte: huszonnyolc év: álom, esély.

Tábori posta jött másnap, közte vekni – fehér kenyér.

 

Úgy ettük, mint Krisztus testét. Vérünkké vált a tört falat.

Már sejtettük, értünk nem jő sem váltás, sem fogolyvonat.

 

Hullottunk mind – orosz télben, ítélet volt: pusztulásra;

kutyába se vett, köpött ránk „tiszta fajú” német árja.

 

A századból nyolc, ha maradt épkézláb, ki hazatérjen,

s hogy holtában se felejtse – emberként mint ember éljen.

 

 

 

2014. március 11.

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985