És hogyan állítod meg? Kérdeztem Halléban a lányt.
Elnevette magát, pálcát fogott, és a küllők
közé dugta. Az állat duzzogva bevackolt a sarokba.
Vidáman ugrottam a kerekek közé egykor.
Ígéretek, szép szavak, álmok mozgatták lépteimet,
képeimet előre megfestettem,
és tudtam: abbahagyhatom bármikor.
A szédítő forgásban mások arcán a kínt mosolynak láttam,
szépnek a csúnyát, jónak a rosszat.
Forgott minden, és nem vettem észre:
már én vagyok a szerkezet,
taposom a fokokat.
Forog a kerék.
Kilépnék, de nem ereszt a garat, és bár kenetlen
a kerék, ha más mindenki arat,
mag nem maradhat töretlen.
Forog a kerék.
Körülöttem egyre nagyobb a csend,
a szomszéd malmok már nem járnak,
skanzenbe zárnak mutatványnak.
Lassul a forgás, már befelé figyelek.
Visszafelé forog a film,
megállítom .
Áll a lány mosolyogva,
kezében bot.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.17. @ 12:05 :: Kerti Károly György
