Kerti Károly György : Forog a kerék

 

 

És hogyan állítod meg? Kérdeztem Halléban a lányt.

Elnevette magát, pálcát fogott, és a küllők

közé dugta. Az állat duzzogva bevackolt a sarokba.

 

Vidáman ugrottam a kerekek közé egykor.

Ígéretek, szép szavak, álmok mozgatták lépteimet,

képeimet előre megfestettem,

és tudtam: abbahagyhatom bármikor.

A szédítő forgásban mások arcán a kínt mosolynak láttam,

szépnek a csúnyát, jónak a rosszat.

Forgott minden, és nem vettem észre:

már én vagyok a szerkezet,

taposom a fokokat.

 

Forog a kerék.

 

Kilépnék, de nem  ereszt a garat, és bár kenetlen

a kerék, ha más mindenki arat,

mag nem maradhat töretlen.

 

Forog a kerék.

 

Körülöttem egyre nagyobb a csend,

a szomszéd malmok már nem járnak,

skanzenbe zárnak mutatványnak.

 

Lassul a forgás, már befelé figyelek.

Visszafelé forog a film,

megállítom .

Áll a lány mosolyogva,

kezében bot.

 

Legutóbb szerkesztette - Kerti Károly György
Szerző Kerti Károly György 0 Írás
Kerti Károly György vagyok.Múzeumi és privát restaurátor. Emellett rendszeresen festek, rajzolok.Időnként szükségét érzem, hogy versben, prózában is megmutassam magam