Vers

Zongora-dallam

  Vállamhoz csapódott egy kis szárnydarabkád, amikor leesett rólad, hisz’ közel repültél a Naphoz. Fogtam, hogy tarsolyomba tegyem talizmánnak. Aztán még sem. Nem kell a tollad. Nem hoz szerencsét. Ég vénül a Földdel, de én veled nem. Nincsenek közös történeteink. [… Tovább]

Fordítás

W. B. Yeats ….

Udvardy Eszternek, volt tanárnőmnek ajánlom, aki kedvenceként mutatta meg nekem fordításra ezt a verset még 2012-ben. Az első fordítás után egy évet pihentettem. Az újraíráshoz Nagy Horváth Ilona adott lelkesedést és jambusellenőrzői segítséget.     Egy széllökés: nagy szárny lebben [… Tovább]

Vers

Csirkeszárny

Isten nem volt jó kedvében,amikor kiásott megint.Sárral bemocskolt testemről,ásóval nyeste szárnyaim.Nem gyúltak fényes csillagokés nem üdvözölt haranggal.Én tudtam csak, hogy születettegy rút, szárnyaszegett angyal. Te látsz engem? Épp ott állokmelletted, árnyékodnak gyűrta Janus-arcú sors -eltűrtvagyok csak-, hogy rád vigyázzak.Egyszer elhagysz, [… Tovább]

Mese

Jő a tavasz

    Jégcsap-éden tündérfénnyel, jő a tavasz szép reménnyel. Jő a tavasz, tipeg halkan, bálicipő meg-meg koppan.     Megolvasztja ő a jeget, hópihéknek csak integet. Reánk köszönt zöld fejével, aranyesőt szór kezével.   Oh, mily’ csodás ez a tavasz, [… Tovább]

Vers

Kihűl(t)

Begombolós már a téli este, csizmában kint hideglelős szavak, véletlenül tegnap észrevettem, a Szeret még a szandálban maradt.   Az utca csendes, redőnybe zártan szemet hunynak a korhadt ablakok, itt patkány vinnyog, s tőlünk paráznak a limuzinos, álszent angyalok.   [… Tovább]

Vers

idebent

Elképzelhető, rutinra vágyom, döntésképtelenségek helyett. Megtanult, kisujjból kirázott, elkalandozásaim így lesznek végül teljesek. Bambulások, gyönyörködések, míg napi cselekedetek gurulnak mint  ész nélküli önfeledt gyerek. Lenge izominggé szelídítek minden sorscsapást. Nagy karimás nyári kalap alatt szédülök testbe zárva, A Nap elől bújkálok-e? Ugyan, [… Tovább]

Vers

A rácson kívül

Érzem ujjaid begyén,nem vagy teljesen itt,simogatásod kemény,bármi nyugtalanít.Távol jár a gondolat,rejti lehunyt szemed,elárul a mozdulat,s te észre sem veszed,milyen messze kerültél,karod mily idegen,didergető, fagyos tél,míg ölel hidegen. Lelked börtön, benne kín ül,s ott vagyok a rácson kívül. 

Vers

HÖLGYKOSZORÚ

  1 Anyja neve: Krumpholz Z. Filoména,Otthon szült, mint a székely asszonyok,Úgy kiáltott a bábáért: Hebamme!Mert szenvedni csak németül tudott. De nem késett soká az anatéma,Kutyákkal kutattak át minden zugot,A férje honvéd ezredes! (ő béna),S az ávéhás tiszt a hátába [… Tovább]

Vers

Virág-örökségem

KŐVIRÁG Isten-lelte rózsakertje,szép-szirom virágom,világosul, csillagosul,mégis alig látom. Úgy szeretnék, még szeretnékjó lakója lenni,s messze szökken. Az a távolcsillag-évezernyi. Körötte egy lányt szeretnék,hamvas-fehért, szépetmegtalálni, megölelniazt a mindenséget. Túl-világon énvilágom,alig ott, mi nincsen,örök-fehér kővirágomszirmához segítsen.           Kővirág, kővirág,          tégy csodát, tégy csodát,          párod nyílik közeledben, [… Tovább]