Bakkné Szentesi Csilla : Ég és Föld között

Még nem tudom, s te hogy osztod meg velem,

hogy milyen lesz a hídon átmenni;- felesleges a „hogy” ismétlése…

szép lesz-e, ha körben csend lesz, s neked

több üzenetet nem kell átvenni? – ezt a kérdőjelet nyugodtan el lehet hagyni, Csilla…

A kérdéseim valószínű, útban

elakadtak ég és föld között,

válasz híján elküldtem mind újra,

most ott dekkolnak a felhők fölött.

Bár az angyalok azt hirdetik, szép volt,

nem érdemes készpénznek venni,

az iméljeid feltörte egy démon,- iméljeid – e-mail-eid…e-mailjeid…

az Isten meg nem ér rá csetelni. – ez a csetelés – nos „határeset”…

A szivárványhíd sehová se vezet,

az imáimat senki nem hallja,

de bízom benne, Isten lesz oly kegyes

és rám üti majd: poszt resztant, haza. – poszt resztant – post-restant

Csillám, ha ragaszkodsz, hogy nem magyar szót használsz a versedben, akkor illik azon a nyelven leírni. Így fonetikusan, nem elegáns megoldás… de, természetesen meg lehet keresni a magyar megfelelőjét…

         e-mail : üzenet

         a post-restant – az szerintem maradhat, ha így írod le…de, ha a jelentését nézem, „postán maradó” – akkor viszont, nem kell a haza…

Javítás, átgondolás után visszavárom…

 

Legutóbb szerkesztette > Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.