Vers

Csonkafülű ma a Hold

1853. március 30-án született Vincent van Gogh holland festő     Csonkafülű ma a Hold,az arcom sápadt,fázom, remegek. Csonkafülű ma a Hold,kiesik kezembőlaz ecset. Csonkafülű ma a Hold,a napraforgósárgán izzik. Csonkafülű ma a Hold,a provence-i út felettlátod, hogy vérzik? Csonkafülű [… Tovább]

Vers

Ma-Holnap

Ma árva vagyok,holnap óceán,mit az alaktalanidő ró reám. Ma még félénken,holnapra csakhogy,talán túlzásba,holnap magadhoz. Talán út leszek,ma csak az aszfalt,rajtam karaván,őriz egy angyalt. Ma még hús vagyok,holnap majd mátka,Isten tábláján,apró rovátka.    

Vers

Csillagos éj

Vincent van Gogh születésnapja tiszteletére azonos című festménye nyomán Az ég sötétkék abrosza terített…Sebesen közeleg az éjszaka.A sápadt hold és az esthajnalcsillagelűzve a nappal ölelését  összekacsint a vonagló felhőkkel.Fekete csipkébe öltöztetett ciprusok lándzsái lángolva nyúlnak a lenyugvó izzó tűzgolyó felé.Elszánt [… Tovább]

Vers

Nekrológ*

Eddig se voltunk unatkozók, Sem halálra untak. De lettünk könnyen búcsúzók. Temesse hát A patológiás részt Egy előre megírt Nekrológ.     Többé nem kellenek Az odahányt szavak. Öntelt hiút mi nem siratunk. Valakit, aki csak kapni akart; Aki csak [… Tovább]

Vers

Rossz bohóc

  Vége. Meghajolhatok. Mint rossz bohóc, ki kalapjába dugta a holnapot, festett maszkja eltakarja az igaz könnyeket, melyeket látni nem lehet.   Vége. Ez hát a művem. Látod? Mosolygok. Alig hittem volna, hogy egyszer még tudok. De minden egyes pillanat [… Tovább]

Vers

Nem

  Ma nem szeretnék a saját helyemben lenni, elönt a tavaszi fáradtság, a depresszió és ennyi. Te sem vagy itt, nem adsz jelt magadról, és míg a hiány gondolkodik, körbefonja-e a napom, szívem a porban landol, az agyam most nem [… Tovább]

Vers

INTELEM A HALDOKLÓHOZ

M. Laurens INTELEM A HALDOKLÓHOZ   Tán ezt a könyvet egy pap kódolta át, s szél dobálta lapjait szerteszét. Volt ráncokra most az éj okít, és a lét: mint holdvilág hűs fantomja lép eléd.   Rég holt elméd megfakítaná a [… Tovább]

Vers

Megbolondult a természet

Ma jártam a Lempesen, e virágok máskor május elején nyílnak. 5-7-5-ösök, nem haikuk… Megbolondult a természet 5-7-5   Hervadt hóvirág Korán megjött a tavasz Most volt február   Hérics virágzik Sárga lett a Lempes-domb Fura március Lehajtja fejét A szégyellős [… Tovább]

Novella

Érettségi bankett

  — Ide figyelj, elrontottam az életemet — mondta Ildikó. Felém nyújtotta a konyakos poharat. A vastag, ormótlan kocsmai pohár sehogyan sem illett a másodosztályú étteremhez. Csodálkozó tekintetemet látva, hozzátette: — Teherbe ejtett egy rohadt gazember, egy utolsó strici. Tudod, [… Tovább]

Vers

Távolodó

Mily kegyes volt hozzám a bágyadt, őszi fény, mikor homlokomra hullott könnyű csókja, életre kelt szemem sugárzó íriszén, s szirmot bontott benne egy parázsló rózsa. Ringatott csendesen, dajkálta álmomat,mint gyermekét óvó anya, úgy becézett,hittem a szavának, nem leszek áldozat,s hogy [… Tovább]

Karcolat

Buen Camino

      Egy félszáz esztendős ember, főleg ha mozgalmasan él (t), tengernyi tapasztalat birtokosa lehet. A bőven frázisszagú szerelmeken és csalódásokon túl, annyi jóban-rosszban mártózott meg, hogy azok felsorolásától ez egyszer megóvlak, kedves olvasóm. Vajon hányan hányféleképpen írták meg [… Tovább]

Kisregény

Egy anya tragédiája 23.

  23.     Margit próbálta lebeszélni Jánost a balatoni kirándulásról. — Nem volt elég az izgalmakból? Maradjunk itthon és kész. — Már miért maradnánk itthon? Nem érdekelnek a történtek. Majd megoldódnak. Nem én voltam a hibás. Csupán egyért vagyok [… Tovább]

Vers

Elrejtem magam

    elrejtem magam hogy megtalálhass alkonyatból vetek neked ágyat kiszólok érted az éjszakámból elengedlek ha a hajnal lángol tűnődő ujjaimmal vigyázok ne riassza el a csönd az álmot elrejtem magam hogy megtalálhass szavaimból vetek neked ágyat metaforákkal üzenek érted [… Tovább]

Elbeszélés

Mesebolt

  Résnyire nyitott szemét fénydárda szúrta át. Gyorsan visszacsukta. Elfelejtette leengedni a redőnyt? Újra próbálkozott, most már óvatosabban. Előbb kissé félrefordította fejét, kikerülve az éles fénynyalábot. Mintha szemével egy időben a füle zsilipjei is felnyíltak volna, szokatlan zajok szivárogtak még [… Tovább]

Vers

Veled maradok még

  Ölelj  magadba  kedves,  most; míg  erőtől  duzzadunk,  ’s  a  karunk nem  csontra  ernyedt,  laza, megfáradt  izmokra  száradt  bőr, mely  alatt  a  lelkünk  visszajárva  repdes  haza pislákoló  hajnalokon,  ha  szeretni  akarunk. Hajdani  kerekded  vidámságunk  teltét csak  együttlét – emlékfotók  őrzik [… Tovább]

vegyes

A széltündér

  Csillagszérűn léptetek szél hozza az éjfelet, bújik a Hold is már. Hét sárkányok alszanak, hallgatnak a ködfalak. Kúszik a fellegvár.   Zengő hat húrt pengetek, fellegajtón zörgetek, Szélike engem vár. Hét toronyban míg dalol, gyűrű csörren valahol. Ej, de [… Tovább]

Vers

Megoszt a sors

    Bal fülembe súgod, ne hallja meg a jobb, hogy lesz erény a bűn minden jónál valóbb, s utolsóból első,  bár semmihez se ért. Mit kell tenni annak,    aki szívet cserélt.  Jobb szemembe nézel, higgye a bal mindazt,  [… Tovább]

Egyéb

A képzeletbeli

Kövér cigányasszony kinézetem, szürreális lényem, az lennék, akit az álmodozás mindig utolér? Egy kép bennem azonban lassan körvonalazódni kezd. A férfié, aki a párom. Van időm elképzelni őt, amíg harmónikus, sovány nővé leszek. Sokkal több Bachot hallgat… Ősi iratokból öltözködik. [… Tovább]

Vers

Magammal szemben

  szemben állok önmagammal könnyűnek talált az isten hiába küzdök falakkal ahogy gyilkos küzd a priccsen ahogy gyilkos küzd a priccsen betonba törli a lelkét enyémet vásárra vittem alkudhat rá az ellenség alkudhat rá az ellenség kezében fordulhat kocka te [… Tovább]

Vers

Hetedik pecsét

Valamikor Zöldebb volt a fű És a fény is fénylőbb De most Árny esik árnyra És egyre feketébb Az éhezők És gyilkosok arca   Házunk táján A régi mezőknek Nincs már Mértana Csak tehetetlenségünk ragyog   A Bloody Mary-t A [… Tovább]

Vers

Vidám a reggel

tükörszonett Vidám a reggel                         Koosán Ildikó                          I Víz fölé csalja széles játszi kedve, delfin jön fürgén versenyt siklani,napsugár indul május-reggelente az égbolt csúcsát meghódítani. Egy csiga félénken házából kiles,lombot fésül a [… Tovább]

Vers

Fekete

A kávéillat – egy piciny mákony -, csipke-könnyen leng a függönypánton, de ráégett a keser’ szemekre ültetvények vért izzasztó rendje. Kávézamat sem juttatja észbe, hány gerinc tört eddig ketté érte,  ahhoz, hogy egy csészényi mosolyban fejfájással legyen ellenpontban. Urak dolgát [… Tovább]

Vers

Egyedül

kép: saját   Nyílnak már a tulipánok, kertemben feketerigó énekel, fölöttem vadkacsák szállnak, az aszfalton alaktalan árnyak, suhannak nesztelen.   Arcomra magányom feszül,félénken ölelem az első napsugarat,testemhez ér és megsimogat,sohasem voltam még ilyen árva,sárga nárciszok között. Szemeimben az ég végtelen [… Tovább]

vegyes

Legvégül, s csak egyszer

  Nagyon kell az Isten, bármerre nézek, Van, s ha nekem elhitted, Neki majd mégjobban.   Hitem elveszteni, minden jámbor napon, meg kelljen keresni, új nap, új alkalom.   E friss felismerés megerősít engem, versem nehogy mesés tévútra  tereljen.   [… Tovább]

Vers

Közöny

Bámészkodón közöttünk hever, ágyunkat kifeküdte régen, lakályos e megszokott meder, nem tudom szóra bírni én sem. Unottan rágyújt egy pipára,üveggolyóban csendet nevel,a távolságot kapom mára,ha űzném, számra rátenyerel.. Lepedőnkre még ráncokat gyűr,önmagához szentül lojális,dermedt hevünkben feszülő űr,-elmarad ez a robbanás [… Tovább]

Novella

Szelíd Szelim Rózsája

Kanizsa ostrománál Szelimet homlokon találta egy parittyakő. Azóta időnként angyalokkal társalog.     Majd egy évszázada már, 1509 őszén, földrengés döntötte romba Isztambult. Egy pillanatra rá már tolongtak a holtak a pokol felett ívelő Alsiráth hídnál, hogy átjussanak a paradicsomba.  [… Tovább]