Schifter Attila : Aszfaltbetyár a promenádon

 

 

Szép  kisasszonyom,  egy  szóra   ha  meg  nem  sérteném   

elönt  ( egyelőre  csak )  a  vágy,  ha  Önre  nézek, 

’s  feltöltődik  testemen  egy  bizonyos  véredény, 

amely  körül  olyan  szépen  gondozott  a  fészek. 

 

Alatta   nem  benne   két  tojás  szelíden  feszül,  

oltalmából  seregnyi  fióka  röptére  vár 

( milliomos  madarat  áhít?  álma  teljesül ) 

persze,  csak  ha  jutányos  és  fair  a  vételár. 

 

Pardon,  hisz’  Ön  egy  tisztességes  nő!  ( a  látszat  csal ) 

ez  esetben,  mi  ketten  lehetnénk  gerlepár  is, 

összebútorozva  dúcomban,  ággyal – asztallal, 

de  első  búgásunk  legyen  a  padon:  plenáris. 

 

Töltöttgalamb  testéből  villám – héjaként  sújthat 

szemeivel,  akár  bárdjával  a  sarki  hentes 

( bár  ugyanúgy  Ön  is:  csupán  pénzért  romlott  húst  ad ) 

’s  lám,  az  előítéletektől  kevésbé  mentes: 

 

hiszen  engem  csak  holmi  urbánus  parasztnak  tart, 

kinek  nem  vonzalmát  nézi   az  árfolyamokat,

’s  mindössze  a  vagyonért  nyújtana  hitvesi  kart. 

Így,  inkább  valaki  másnak   Ajánlom  Magomat… 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.03.23. @ 18:24 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.