Vers

Hontalanul

Egyik kezemmel szüntelen adok, a másikat kitépték tőből, nesze, jut neked is egy fél marok ebből a béna szeretetből. Lehetnék tán igazabb, fehérebb, hogy nyüszítve iszkoljon a tél, de én loholok, mint elvetélt eb, ki otthonából űzötten él. Arra megyek, [… Tovább]

Vers

Új kérdések, feltéve

                                                       Hány nap hallgatással mér? És vajon mit?                                                     Távolságot-e, avagy közelséget?                                                     Amíg hallgat, reménykedhetünk. Tudja                                                     jól: csak csacsogó semmitmondás éget                                                     ránk szégyenbélyeget. S hány nap tipródás                                                     ró [… Tovább]

Karcolat

Híd a K. folyón

  — Tábornok úr, a fel nem robbantott útakadályok gátolnak a menekülésben! — Megállunk, főhadnagy. Összehívom a hadbíróságot és ott, annál a falnál végrehajtjuk magán az ítéletet! Sofőr, taposson a gázpedálra, úgy látom mind a két — összesen öt — [… Tovább]

Egyéb

LátLelet

  A távolságot kifeszíted, mint valami hajnali árbocot. Az üveggolyót már nekem adtad rég, mégis te hunytad le előbb a szemed… Csak az álmok maradtak el. Hagyod, hogy a szél belekapaszkodjon a szakadt vászonba. Fanyar ízű szavak tapadnak számra. Hol [… Tovább]

Vers

Aszfaltbetyár a promenádon

    Szép  kisasszonyom,  egy  szóra  –  ha  meg  nem  sérteném  –  elönt  ( egyelőre  csak )  a  vágy,  ha  Önre  nézek,  ’s  feltöltődik  testemen  egy  bizonyos  véredény,  amely  körül  olyan  szépen  gondozott  a  fészek.    Alatta  –  nem  benne [… Tovább]

Vers

Hetet-havat összehordunk

Hetet-havat összehordunk, tán nincs jobb dolgunk? Emberfia lehajtaná a fejét, elvették ruháját mindenét, üresen fekszik a színtiszta jóság, Ő a Bárány, egy haldokló jószág, farkasok közt, bonyolult az élet, az Ég kifeszített acélkötelén, egyensúlyozik a lélek, leesni könnyű, fenn maradni [… Tovább]

Vers

Hajnali séta

Frank Eugene: Ádám és Éva     Lám, tavaszodni készül kertben a színvarázslat, fellegekben hajnali pompa izzik séta közt, míg lopva-remegve nézlek s félve csodállak.   Ajkaidat remélném, s róluk a mézet inni… Zsenge kagyló vagy – puha rózsaillat. Ám [… Tovább]

Vers

Bort, búzát, békességet

Megérett az édes szőlő, Fekete a szeme, Édes babám, hej galambom, Gyere fel a hegyre. Elindulunk nótaszóra, Beállunk a sorba, Megköszönöm az Istennek, A jó bort, hogy adta.   Lehajtotta aranyfejét, A búza kalásza, Édes babám, hej galambom, Megyünk a [… Tovább]

Vers

kiúttalan(2)

—labirintusban kószál  a szakállt növesztett idő tömör falak között rést sem találva már szökni is felejt a régi indulat cementbe préselődött s most puszta lenyomat mint millió évvel ezelőtti lelet – évvel ezelőtti… a vé a zével nem szól jól, [… Tovább]

Vers

Sebeid

      Kimeríthetetlen vagy Istenem, ahányszor kérek újra adsz és mondom hogy innét már ismerem, bennem bármerre haladsz.   Nekem nem kell más csak Te Magad, megpróbál engem e tavasz, s mint Péter Téged, sírva megtagadsz, hogy aztán még [… Tovább]

Vers

Nem játék

mert kimondani nem lehet úgy ahogy kigondolja az ember ha nem találja a hangot félreveri agya a kolompot és zúg és zúg és minden más elevenebb lesz a szónál mert fájdalmas ha hallgatsz de rosszul szólsz ha szólnál   elrongyolódott [… Tovább]