Mert kisugárzásomat
Isten méri,
mit is ér bomlott tudatom.
Nekem már mindenestől
így kell ím élni,
így, hogy van pszichózisom.
Mivé lesz hát nekem
a túlvilági élet,
ha eljön végre a napom,
a Mindenhatóval
megfertőznélek,
ezt jóelőre tudatom.
Igen fertőzni szeretnék
kóros ragállyal,
mégis Isten teszi éppé,
bolond Ördög,
megbékélni halállal?
az a békételenéké!
Mert kisugárzásomat
Isten méri,
mennyit ér a bomlott atom.
A bajom ellenére
mégis csak élni,
ez volna feladatom.
—————————————————————-
Csak egy dolgot szeretnék kihangsúlyozni a versedből.
Az utolsó sorokat….
„mégiscsak élni, ez volna a feladatom” –
Ha már vers, ha már… ez a feladatod. Feladatunk. Élni!
A többi részét nem boncolgatom, Csegő. Újból az van, mi az előző versedben.
Ha kiemelem azokat a részeket, mi „emberi hangon” szól, már teljesen más irányt mutat a versed. Így most, inkább csak öncélú-önértékelés-önvallomás… magadnak.
Ez a te tükröd, de ezt a tükröt csak magad felé tartod ezekkel a gondolatokkal, így az olvasó semmit nem lát belőled…
Legutóbbi módosítás: 2014.03.26. @ 07:22 :: Tálos Csegő
