Röpülj fecskeszárnyon jegenyékre fel,
a nap sugarával hosszan énekelj!
Készülj a tavaszra múlt-panasz helyett,
álmaim közt sétálj, hogyha ébredek.
Vöröslik a hajnal, felhőt kanyarít,
cserepes mezőket záporral borít.
Nádasokba bújik kavargó szele,
békanyálat lyuggat, hullik a jege.
Röpülj fecskeszárnyon tündökölve fel,
sziklaszirt-magasban felhőn énekelj!
S körötted ha gyűlnek villámló ködök,
azúrkékben szárnyalj boglyaik fölött.
Vöröslik az alkony fátyla-fellege,
mintha ecset volna könnyed ujjbegye.
Alatta a borzas határ lángban áll,
bárányokat kéne itatgatni már.
Röpülj fecskeszárnyon csillagokba fel,
a Hold udvarából tónak énekelj
kék-ezüst ruhában könnyeid mögött
s álmaiddal kószálj hullámok között.
Vérpiros az ajkad, csókokkal teli,
kinek vére serken, majd kiheveri.
Csatáink ha dúlnak, száll a tollpihe,
ám tiéd a döntés, szerelmünk fele.
Röpülj fecskeszárnyon fellegekbe fel,
a nap aranyával hosszan énekelj!
Készülj a tavaszra gyúlt harag helyett,
kóchajaddal szárnyalj s add a két kezed!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:06 :: Pásztor Attila - Atyla
