Kisregény

Egy anya tragédiája 22.

    János szombaton jó korán felkelt. Miután rendbehozta magát, asztalra készítette a reggelit ugyanúgy, ahogy Margit szokta. Felhörpintette a kávéját, aztán gyorsan ellenőrizte, minden szükséges okmányt betett-e a táskájába az autó átvételhez. Csak ezután ébresztette Margitot. — Asztalon a [… Tovább]

vegyes

Lovam

      Felhők alatt vágtatok legelők zöld óceánján, kinyílik a szabadság lovam széttárt szárnyán.   Szíve ha rám figyel, megnyitja lelkemet, patája ritmusát verik vissza az egek.   A gondolat megszűnik, kisimul tudatom, szemének fényeit az Istennek adom.   [… Tovább]

Vers

Apokrif

    Szellemráncos küszöb alatt flanctörmelék, Köd gomoly’g be. Vattaarcú gőgleomlás.  Dali-baj’szról hégemónnak, Múltba kevert festék csöpög  Újra csókolt Júdás csókkal  Barabásért.  

Vers

magammal szemben

szemben állok magammal – Nézd, mennyire máshogy szól, ha hozzábiggyesztünk egy szótagot a megfelelő helyen: szemben állok önmagammal. könnyűnek talált az isten hiába küzdök falakkal ahogy a gyilkos a priccsen – ahogy gyilkos küzd a priccsen   ahogy a gyilkos [… Tovább]

Vers

Fekete

A kávéillat, akár cseppnyi mákony, mily csipke-könnyen leng a függönypánton, ám beégett a keser’ babszemekbe az ültetvények vért izzasztó rendje. A kávézamat sem juttatja észbe, hány gerinc görnyed, mire csészét érne, hogy oldódhasson szánkban korty mosolyba, vagy fejfájásnak legyen ellenpontja. [… Tovább]

Vers

Vissza-világ

Ma megfordult a világ. Replayben játszott a lét, és láttam, ahogy minden megindult visszafelé. Föld alá virágok bújtak, s a verebek az ereszen magvakat köptek az útra. Az eső felfelé esett. Nefelejcsekről felhőkre álmokat húzott egy gyerek, míg máshol az [… Tovább]

Humor

A hízó húzza ki

  Egy begombolt buldog tombol. Bolhája hája kergeti a plafonra, mert nő és gyarapszik. Ő pedig már olyan, mint a csipkefa bimbója, fa is bimbó is. Csipkedve is megehetetlen ez a kis szörnyeteg, ami őt zabálja épp. Vonyítani sem bír, [… Tovább]

Vers

Azúrkékben

Röpülj fecskeszárnyon jegenyékre fel, a nap sugarával hosszan énekelj! Készülj a tavaszra múlt-panasz helyett, álmaim közt sétálj, hogyha ébredek.   Vöröslik a hajnal, felhőt kanyarít, cserepes mezőket záporral borít. Nádasokba bújik kavargó szele, békanyálat lyuggat, hullik a jege.   Röpülj [… Tovább]

Vers

Cicacsönd

(Első versem lehetett volna…)     Itt a cica, szirmos cica, úgy hívják, hogy Rézi, örömes a baba szíve, hogyha szeme nézi.   Mozgása méltóságteljes,         pihe-könnyed lépte, egyet gondol, mit nem gondol, felugrik a székre.   Baba tipeg, selymes szőrét    [… Tovább]

Vers

Csokolóda

Szilágyi Hajninak szeretettel…       Kedvencem  a  csokoládé,  túlsúlyomért  okolád – é?  Talán  igazad  van  ebben, ám  kívánja  testem – lelkem,  és  a  lelkem  meg  nem  inog:  ( kellenek  az  endorfinok ),  vegyed  életem  és  vérem, de  a  csokoládét  [… Tovább]

Fordítás

Alan Alexander Milne: A keresztelő

  Hogy nevezzemKedves kis pelémet?Csöpp a szeme,De a farka tekintélyes. Néha Szörnyű Jánosnak nevezem,Mert a farka végtelen –Végtelen –Végtelen. Néha úgy nevezem, Szörnyű Jancsi,Mert a farka a háta végéig hajlik.És néha úgy hívom, Szörnyű Jakab,Szereti, ha tőlem más nevet kaphat…. [… Tovább]

Vers

Jó reggelt!

    Reggeli napfény integet szobád apró ablakán, sugarak milliója kél mint hullámzó óceán. Falon óra, ritmikája álmaidból kerget fel, s ékesítve, fának ágán, költő madár énekel. Szemeidnek drágaköve felcsillan a héj alól, virágoknak illatraja felültet, s belédkarol. Minden fény [… Tovább]

Vers

Tavaszvágyó mondóka

Eljön majd a szép tavasz, szép tavasz,kiragyog a fényes nap, fényes nap. Leolvad a nagykabát, nagykabát, fellibben egy lenge sál, lenge sál. Kinyílnak az ablakok,ablakok, tavaszillat beoson, beoson. Víg kedélyem visszatér, visszatér, ha kihajt egy zöld levél, zöld levél.

Vers

Csoda

  Láttam már mindent, mit ember láthatott: Sáros Földgolyónak sok-sok hajnalát, Éljenző arénát, s gladiátort halni, Három rézgarasért kolduló anyát, Csillagászt az égen üstököst kutatni, Tépett, ócska tollal verset író költőt, Láttam a szivárvány tetején a létrát, És megéltem közben számos emberöltőt.   Hallottam a reggel lusta [… Tovább]

Vers

Az üresség

  Nyári éjszakán a bársonyos égenragyogó csillagok százait néztem.Langy fuvallat cirógatta arcom.   Nem mozdult semmi és csendes volt minden,a világ tán békén álmodott itt lenn.Üres szívvel én sem vívtam harcom.   Ezüst ragyogás súlyos nyugalmábólmeríteni erőt, pihenni bárhol,távol egy [… Tovább]

Vers

Könnyű tavaszi dal

Virág kúszott most a tájra, madár röppen, rebbenő. Benne is dúl annyi élet, az már szinte rettentő. Szárnya csapkod, kósza villám, drága ékkő, cikkanó. Kék, zöld, sárga, rozsdabarna, eltünő, felvillanó. Mély zúgás tör föl a hegyre, tavaszharang, konduló. Mindkét szemem [… Tovább]

Vers

Viharidőn

kép: Goya: Colossus   Fénybe szökkent új tavaszok románca, sújtja záporló szeme jégesőknek, s hány vörösbegy, jaj, keseregve szálldos féltve a párját.   Vadkanok törnek hatalomra bolygón népek oltárán sebeket hasítva, szándokukkal förtelem éje támad krisztusi vérre.   Árulóink bősz [… Tovább]

Vers

Szent menyegző

saját fotó   A kifakult égen Isten pásztora rózsaszín felhőnyájakat kerget,madárdallal versenyez a böjti szél,a születendő fény friss táncra csábít, a tél bilincsét letörte a koldusok hava, bokrok alján ismétli magát a szerelem.Vágyunkból sarjadó üde fantomkéntlassan testesedik egy új remény… [… Tovább]

Vers

Néha sírok még…

  “Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be,” pedig lelkemre fonódott a hiány, ott kering ma is a szövetekbe’, bár tíz éve elmentél, nyolcadikán. A fény bennem ismét ragyogni akar, igaz, nem hagytam el magam sohasem, hiába sírt fel véremben az éj, [… Tovább]

Vers

Getseman éjjében

          Getsemáni szürke este, remegni kezd urunk teste, vér buggyan ki szép homlokán, Holdunk megáll magaslatán.   A Hold is azóta sápadt, hogy látta Urunkatyánkat, amidőn kétrét görnyedve, szeméből hullt véres könnye.   Gyötrődött a fák [… Tovább]

Vers

Szirombontás

Újra ha kékel az ég,daltól a hangos a rét,napszínű fátyla alattnyílnak a fénysugarak. Pattan a rügy. Hova nő?Zöld-örökös csoda ő.Pattan a rügy – a sziromlágy keze álmaimon. Nézi az utcai néphajlatain, ami szép,távoli szín-koszorú,s oly gyönyörűn szomorú.  

Vers

Skizóaffekt pszihózis

  Mert kisugárzásomat Isten méri, mit is ér bomlott tudatom. Nekem már mindenestől így kell ím élni, így, hogy van pszichózisom.   Mivé lesz hát nekem a túlvilági élet, ha eljön végre a napom, a Mindenhatóval megfertőznélek, ezt  jóelőre tudatom. [… Tovább]

Karcolat

Boti és a bodobácsok

    Február végi vasárnap. Koradélután. Boti ül kismotorján, egyre gyorsabb tempóban hajtja apró járgányát. Futó lépésben haladok mellette. A melengető, kora tavaszi nap még nem a hasunkat süti, de jólesik minden porcikánknak. Sugarai simogatnak, üdítő sápadt arcunknak. Néha egy [… Tovább]

Vers

Feketén fehér

  Fehérben feketén átállok a sötét oldalra, és napestig hempergek a sötétség  mocskos dagonyájában, ösztöntől hajtva átgázolok  a tömeges gyalázatoskodásokon,  zihálva tetézem végetnemérő ádázságaimat.   *** Éjente halántékomat a hűvös tükörhöz szorítom,és szédülve levedlem a szénfekete gúnyát magamról,  leoldozom a [… Tovább]

Vers

Fogság

Elveszett órák Csapdába zárva Áll az idő Vagy csak úgy érzem Egyszer mégiscsak szabadulok a fogságból   Új nap virrad Újabb órák, percek Futnak el mellettem De sosem velem   Hogy hol a vége? Én még nem látom… ——————————-   [… Tovább]

Karcolat

Madáretető

…mindig örömmel tölt el, amikor hajnalban simogató napfényre és csicsergő madarak dalára ébredek.     Mivel a legfelső emeleten lakom egy pici lakásban, mindig örömmel tölt el, amikor hajnalban simogató napfényre és csicsergő madarak dalára ébredek. Sajnos csak egy kis [… Tovább]

Vers

Fűzfasíp

  Régies volt,vályogveríték szalmával kevertmeszelt fal, csak úgy,ásóval faragott szemlélet.Szerettem az egyik szegletét,ahol az a régi ásott kút voltgémmel, mérleg meredély. Olykor csak az eget néztem,s közben faragtamfűzfasípot, beszélni taníthatófakérget. Szerettem az árnyékát,illatát a hátsó kertnek,de már rég elbontották,a telek [… Tovább]