Feledés gyilkos öleléséből
utolsó pillanatban kimentett kép:
szakadék fölött feszülő
létrafokon egyensúlyozó élet,
távolból visszatekintő,
céltévesztett pillanatok
homályában hánykolódó emlékezet.
Kételkedik — valóban megtörtént mindez…
Nyakba akasztott súlyos terhek
önmaga mélyébe rántják az embert.
Áporodott, sörszagú leheletben pácolódó
álmainkat rágás nélkül nyeljük le.
Nincs több idő mélabúra, sóvárgásra,
semmi nem marad, csak üres terek,
városban az utak lépéseket visznek tova
nélkülünk is.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.19. @ 11:27 :: Ady Ágota Melinda