Bakkné Szentesi Csilla : Retus nélkül

A meddig miértjén máig kibogozhatatlan a csomó.

Kérdésekre válaszokat hiába várok.

Magam csöndjét tágítom,

s a világra húzom az egyembernyi félszt,

hisz ki nyúlna hozzám úgy, hogy el ne vérezzek,

mikor meteoritokat szitál az ég,

s felszaggatott utakon, amíg bolyongok

üszkös gondolatokat szül a vég.

 

*

 

Az indulási oldalon elfogynak a csokrok,

a kezek másnak intenek.

A fékcsikorgás fel-felébreszt,

s míg igazítok a gyűrött időn,

fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre.

 

A vonatfütty felvág néhány eret,

de már nem értem lángol az ég.

Tüzét alig érzem.

Elfordulnak a mosolygó tekintetek.

 

*

 

Felhő áztatta haját hold törölgeti,

s a csillagpernyével borított égre

füstöt sóhajt a város.

Mégis a végállomás kontúrját

a szennyes égbolt alatt is

egyre tisztábban látom.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bakkné Szentesi Csilla
Szerző Bakkné Szentesi Csilla 299 Írás
Retus nélkül (részlet) az indulási oldalon elfogynak a csokrok, a kezek másnak intenek. a fékcsikorgás fel-felébreszt, s míg igazítok a gyűrött időn, fejemet még ráhajtom a zakatoló szívverésekre. a vonatfütty felvág néhány eret, de már nem értem lángol az ég. tüzét alig érzem. elfordulnak a mosolygó tekintetek.