Sz. Pál-Kutas Orsolya : Zúgj Március

Nyomtatás

Ó márciusi szél, most halkan susogj,
hadd hallassa hangját ezer magyar torok,
hadd lengjen a zászló, szóljon a trombita,
már szívemben ég a szabadság mámora.

Emlékezem, hogy volt egy nagy-nagy álom,
hogy a szabadság magyar szívre szálljon,
hogy az elnyomóknak ne legyen kitárva
a szép magyar honnak gyönyörű határa.

Emlékezem, hogy a múzeum lépcsőjén,
Petőfi mondott hősi szavalatot,
s hiába eső, az esernyők alatt,
zúgták a sorokat, mint égi szózatot.

És lobogott belül mindenkiben a láng,
hogy a népé lesz bizton a győzelem,
s e tüzet oltani, nem lehet, nem szabad,
mert ki megpróbálja, fején veszedelem.

Költőnek ha írt, ujjongott a tolla,
népének vágyát vetette papírra,
s vitte magasan, vitte mint egy zászlót,
s szavai gyújtottak ezer szívbe lángot.

Föl-föl magyar, mert ez a TE hazád,
s tenned kell érte, mint tettek azok,
kik egykor mondták azt a szózatot.

Mert tiéd e juss, mely keserűn édes,
s ne más ajkán vérezzen el a hősi ének,
ne a pénz csörögjön, csörögjön a kardod,
mert Isten magyarnak erős szívet adott.

Tiporták elegen, s áldozattá tették,
szívét, a száraz földbe temették,
de meg még nem ölték.