Seres László : Maradj a földön

Madarak és Fák napjára

 

 

Ne öld meg a madarakat…

 

Nézd, mind megannyi lebegő varázs,
világot épít Ég, és Föld között,
s te végtelen óceánokon át
sziklákra vetett árját üldözöd.

 

Ne öld meg a madarakat.

 

Engedd útjára büszke, szép hadát,
gúzsba font lelked általuk szabad.
Repülni úgy se tudsz, mint ők, szárnyad 
hulló porszemként szerte szétszakad.

 

Ne öld meg a madarakat.

 

Ne fájjon, ha vágyaid elragadnak,
olyat tégy, ami javadra válik,
s minden virradatban csodára lelsz,
míg eljutsz bölcsőtől a halálig.

 

Ne öld meg a madarakat.

 

Maradj a földön teremtett ember,
hatalmasabb leszel mindeneknél.
Szelídítsd gyenge önmagadhoz a
Galaxisokat, hogy erős legyél.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.03.14. @ 17:00 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.