Hogy ki, mint fogja megítélni azt, amit magamból kiadtam, tudja a … Valakinek majd egyszer tetszik, és nem veti meg a kacska rímeket, megérti majd, hogy volt egy ember, egy olyan ki rímekben vétkezett. Minek is írnék, a nagy kiadók [… Tovább]
Csak a csend ölel, és őszi szél susog,versenyt ragyognak a gyertyák, csillagok.Krizantémszirmok könnyű szellőszárnyonrebbennek tova, mint egy könnyű álom. A sírok között kóborolva érzem,hogy újra, s újra átölel lelketek,magamnak még azt hazudom, hogy élek,de úgy érzem, jobb itt most közöttetek. [… Tovább]
Engem, csak az ismerhet igazán,kit tudja mit jelent az, ha tűzbe nyúl,és szívében akárhány kérdés is dúl,megperzselődik lelkem parazsán. Engem, csak az ismerhet igazán,ki képes mindenét semmibe vetni,múltját, jövőjét, nem fél elengedni,ki nem sír, nem búsong önnön magán. [… Tovább]
Most halkan szólnak a harangok,nem kongnak úgy, mint egykor régen,megbújnak egy magas toronyban,egy bánatos emberi szívben. Nyelvtelen ringnak, s hívogatnak,néma áhítat minden szavuk,nézz fel rám ember, hisz itt vagyok,s leszünk az életedben tanuk. Láttuk amikor megszülettél,a meztelen [… Tovább]
Láttam Istent mikormegpihent kicsit.Leülve; ölébe ejtette áldó kezeit,s szemét egy pillanatra,mikor lezárta,elfelejtett lenéznie poros világra. A sötétség lassan eluralkodott,csak az imák ragyogtak,mint a csillagok,s szórták magjukatezer fájó szívbehol gyökeret vertek,hittelen reménybe. Nem volt ez több, még [… Tovább]
Kinyílott a birsalmafa bimbaja,barna kislány a babáját siratja,gyöngykönnyeit kötényébe’ felfogja,menyasszonyi pártájára felvarrja. Birsalmafa tövére ült a bánat,hetyke legény, nem sírok már utánad,elmentél és itt hagytál egymagamba,szívemet már száraz avar takarja. Kezemet én másnak oda nem adtam,a pártámat temetésemre varrtamgyöngykönnyeim díszítik [… Tovább]
Kicsi ez az ország, nagy benne a bánat, a kérges tenyerek alamizsnát várnak, – Ha már felező tizenkettes, legyen is az. Ez a sor nem jó. Így jön ki a ritmus: Kérges tenyerek most//alamizsnát várnak.eltűnt az irgalom, eltűnt a tisztelet,nincs [… Tovább]
Ó márciusi szél, most halkan susogj,hadd hallassa hangját ezer magyar torok,hadd lengjen a zászló, szóljon a trombita,már szívemben ég a szabadság mámora. Emlékezem, hogy volt egy nagy-nagy álom,hogy a szabadság magyar szívre szálljon,hogy az elnyomóknak ne legyen kitárvaa szép magyar [… Tovább]
Mikor Jókainak bujdosás lett sorsa, hiába a szép táj, nem fogott a tolla, föl-föl járt, egymaga, magos Örvénykőre, s nézte, hogyan halad az ősz, be a télbe. Vágyódva figyelte a szabad fecskéket, kik a hideg elől messzire [… Tovább]
(2013. március) Sercegve lobban egy csöpp gyufafej,elemésztő tűz ropogva perzsel.Tűzcsókra szomjazik száraz világ,lángoló karok közt halnak a fák. A rét fekete koromággyá válik,reményként zöldell a serkenő fű,égett bokorban gyenge ág virágzik,elmúlt életen pezsdül a mező. Tán száraz szívbe tüzet [… Tovább]
