Schifter Attila : Egy mint száz

 

 

 

 

Vagytok   fivéreim,   nővéreim: 

kopogtatók  a  holnap  kapuján, 

vigasz,  mikor  megrogyó  térdein 

bűnbánatot  mormol  a  délután. 

 

Vagytok  éjszakám  varázslatában 

a  mondák  győzni  induló  hőse, 

kit  gyermeklélekként  társul  vágytam, 

mert  nagyon kell  a  rossz  legyőzése. 

 

Vagytok  sorsot  sarjadó  reggelem: 

belőletek   lombom,  gyümölcsöm, 

törzsemet  az  ágak  közt  meglelem 

’s  csillagszemű  juhászaként  őrzöm. 

 

Emlékezve  Mohácsra,  Aradra: 

búsult  lelketeket  támogatnám 

pásztorbotként,  hímesre  faragva, 

vert  szíveteket  hajtsátok  reám, 

 

hogy  e  százszor  alázott  hazában 

kit  meghagytak,  egynek  maradhasson 

a  testvérlét  falanxába  állva: 

összetartozást  emelve  pajzson. 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.03.14. @ 17:12 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.