és erős leszek
suttogja a hópehely
a hógolyóban
hópelyhek tánca
a kavargó viharban
dance macabre
szalmaszál végén
buborékként ér véget
szappanpehely álma
tócsán tollpehely
hányódó lélekvesztő
távol a parttól
csak villanás volt
ahogy jött már el is tűnt
gondolatpehely
lépteid alatt
sóhajtozik nyögdécsel
a sok hópehely
szél-kapta pehely
az utolsó kűrt futja
a fagyott égen
sok-sok tollpehely
fennakadva a hálón
v é vé vé pont tyúk
testéből tépi
gondosan rendezgeti
ráfészkelődik
előbb a napfény
aztán én is megláttam
nyakán a pelyhet
megfáradt pehely
kapkodja a levegőt
egy pókfonálon
már csak egy pehely
és átbillen a mérleg
ide vagy oda
a kavicsot is
pehellyé változtatja
dédelgető kéz
finoman ráfújsz
a tollpihék szétnyílnak
repülne máris
havon tollpihék
néhány csepp vörös folt
macskalábnyomok
ártatlan pehely
lapító cinkossá lesz
egy lavinában
egy pehelykönnyű
szép gondolat okozza
fejfájásomat
legyen ezentúl
súlytalanok mértéke
egy véka pehely
pehely a vízen
és lám piszkosnak látod
már a partot is
megfordult világ
lám pehelysúlyú a test
mázsás a lélek
a téma okán
újabban nem lépek rá
a tollpehelyre
Legutóbbi módosítás: 2014.03.21. @ 14:55 :: Kerti Károly György
