Horváth Melinda Szerző
Vezetéknév
Horváth
Keresztnév
Melinda
7 év ezelőtt 3s Hozzászólások

 

 

még el akartam mondani neked
valaki bántotta bennem
József Attilát
legyinthettem volna tudom
de hangos szótlansággal
lehorgerantaloztam
és villámokat szórtam míg biggyesztett
és almát fényesített
ezt akartam elmondani neked
de küldtelek
mert nem siettél közel
csak álltál az ajtóba keretezetten
a fájdalomküszöbömön

7 év ezelőtt 5s Hozzászólások

 

 

Lennél legalább vers

a kő helyett

idebenn. Görnyeszt.

Fogaim között őrlöm,

csikorgó morzsáit a mezsgyén

találod- ha erre jársz.

Jó egyedül.

…Csak szűk a tér;

hová tegyem  belőled születő

új szavaim,

mielőtt (bennem, ők is)

megkövülnének?

Lennél legalább vers…

 

8 év ezelőtt 6s Hozzászólások

 

 

lassan bezárul mögötted

minden ajtó,

bennem

gyász vacog,

 

érintésed nyoma csönddel takaródzik. 

meghal vagy születik valami…

 

nélkülem -létezésed majd csendben szeretem 

 

Kedves NapLovam!
8 év ezelőtt 2s Hozzászólások

Verstelen vagyok. Nem egészen, nem teljesen reménytelenül, mert belül feszítenek, gömbölyödnek, rúgkap&aa

Kedves Nap- lovam!
8 év ezelőtt 2s Hozzászólások

Azt rebesgetik, ostobán, hogy elmarad az idei nyár.  Elmaradhat a karácsonyi

Kedves Nap-lovam!
8 év ezelőtt 2s Hozzászólások

Ma görkorcsolyázás közben jutottál eszembe. Szárnyalás… Kerekeken, igen, de szárnyalás ez… Annyi m

8 év ezelőtt 6s Hozzászólások

úgy kilencévesen házadban

dióscukor mintázatú oszlopokra

májusi litánia illata tekeredett,

és lila fürtökben orgonaszó,

hittelek,

-mint általában a jót-

istenemberkék ültek az első négy padban,

egy emberisten odafönn (a karzat és a kántor felett,

valahol a (mára beszűkült) végtelenben)

 

most szavakat keresek; 

 

kiégett agyagban egy vajpuha fohászt:

hazugok, nehezek, belőlem rosszak,

a “határtalan”  tompa  

koppanással nálam véget ér…

egymásra dermedt ujjaim között

féléber imák roppannak szét;

“bocsásd meg a mi vétkeinket”

miképp’, ha nem vagy,

én is megbocsátom…

 

Isten, legyél…

9 év ezelőtt 15s Hozzászólások

 

igazul kellene várjalak,

igazán levetni minden rongyot – nincs csalás -, 

lefejteni a ráncoló gondokat,

lemosni a rettenést, a riadást, az idegen tekinteteket,

lenémítani a híradót,

habosra rázni a párnában az álmokat,

és simára fésülni a szavakat,

szemembe újragyűjteni az összes régi fényt a tükörből,

az előtted-időből is (és nem gondolni utánad-idővel)

csendes, biztos lázzal kellene várjalak

neked-szépen, igazul-szépen

10 év ezelőtt 7s Hozzászólások

emlékül

 

Kövér cseppek.Moderato.   

Gondos anyaként tapintja ki

benned medrét a fáj.

Ismer.Betölt. De meg nem fojtana.

Mint kékülő magzat, bont fészket,

belőled él, belőled hal.

Mosolyhatáron innen,

lélegzetvételen túl,  meséld…

Egyetlen mozdulattal

hörpintenéd ki,  – nem lehet –

keserű kelyhedet.

10 év ezelőtt 12s Hozzászólások

 

Érző sebeimmel borogatlak, a megbocsájtó vétkes.Dajkád voltam, szeretőd, bal, és jobb lator.Melléd feszít a bűn,ember, vagy isten szegezi  kezem a keresztre? Kerestelek.Most utolsó cseppnyi igaz fényemmelfordulok feléd.

Horváth Melinda Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.