Horváth Melinda Szerző
Vezetéknév
Horváth
Keresztnév
Melinda
6 év 3 komment

    még el akartam mondani nekedvalaki bántotta bennemJózsef Attilát legyinthettem volna tudom de hangos szótlansággal lehorgerantaloztam és villámokat szórtam míg biggyesztett és almát fényesítettezt akartam elmondani nekedde küldtelek mert nem siettél közel csak álltál az ajtóba keretezettena fájdalomküszöbömön

6 év 5 komment

    Lennél legalább vers a kő helyett idebenn. Görnyeszt. Fogaim között őrlöm, csikorgó morzsáit a mezsgyén találod- ha erre jársz. Jó egyedül. …Csak szűk a tér; hová tegyem  belőled születő új szavaim, mielőtt (bennem, ők is) megkövülnének? Lennél legalább [… Tovább]

6 év 6 komment

    lassan bezárul mögötted minden ajtó, bennem gyász vacog,   érintésed nyoma csönddel takaródzik.  meghal vagy születik valami…   nélkülem -létezésed majd csendben szeretem   

Kedves NapLovam!
7 év 2 komment

Verstelen vagyok. Nem egészen, nem teljesen reménytelenül, mert belül feszítenek, gömbölyödnek, rúgkap&aa

Kedves Nap- lovam!
7 év 2 komment

Azt rebesgetik, ostobán, hogy elmarad az idei nyár.  Elmaradhat a karácsonyi

Kedves Nap-lovam!
7 év 2 komment

Ma görkorcsolyázás közben jutottál eszembe. Szárnyalás… Kerekeken, igen, de szárnyalás ez… Annyi m

7 év 6 komment

úgy kilencévesen házadban dióscukor mintázatú oszlopokra májusi litánia illata tekeredett, és lila fürtökben orgonaszó, hittelek, -mint általában a jót- istenemberkék ültek az első négy padban, egy emberisten odafönn (a karzat és a kántor felett, valahol a (mára beszűkült) végtelenben)   [… Tovább]

7 év 15 komment

  igazul kellene várjalak, igazán levetni minden rongyot – nincs csalás -,  lefejteni a ráncoló gondokat, lemosni a rettenést, a riadást, az idegen tekinteteket, lenémítani a híradót, habosra rázni a párnában az álmokat, és simára fésülni a szavakat, szemembe újragyűjteni [… Tovább]

9 év 7 komment

emlékül   Kövér cseppek.Moderato.    Gondos anyaként tapintja ki benned medrét a fáj. Ismer.Betölt. De meg nem fojtana. Mint kékülő magzat, bont fészket, belőled él, belőled hal. Mosolyhatáron innen, lélegzetvételen túl,  meséld… Egyetlen mozdulattal hörpintenéd ki,  – nem lehet – keserű [… Tovább]

9 év 12 komment

  Érző sebeimmel borogatlak, a megbocsájtó vétkes.Dajkád voltam, szeretőd, bal, és jobb lator.Melléd feszít a bűn,ember, vagy isten szegezi  kezem a keresztre? Kerestelek.Most utolsó cseppnyi igaz fényemmelfordulok feléd.

Horváth Melinda Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.