Angyalok ezüstesőben

Angyalok ezüstesőben táncolnak

magukhoz láncolnak

nehéz időket

férfiakat, nőket, hívőket

s hitetleneket, egybefogják

a világot s mint aki még

ilyent nem látott, ezüst eső

hullt rám ott, s a pillanat

bármi lehet olykor, Isten

előtt meghajol, bókol a lélek,

és az időt szemléled mikor

lesz újra ezüst az eső,

mikor lesz az Úr oly megengedő,

hogy már nem vágysz a túlvilágra,

s nem rak nehéz igákba az Ég,

szép hogy hiszel, hisz ez az élet,

szép, hogy mesélsz, hisz ettől élek,

de Jézus csöndes kehely,

lelket lehelj lélekbe,

a halál is élhetne, ha az

angyalok ezüst esőben táncolnának

romjain, férfiak és nők gondjain,

mondjad ki szeretsz, mondjad ki

Menyország, hol égig érnek

a fák, letérdelsz többre nincs erőd,

csak hulljék végre az ezüst esőd.

————————

Kicsit túladagoltad Istent, jómagad kimaradtál a versből, így aztán mi sem vagyunk benne, pedig mi lennénk az olvasóid, szeretnénk magunkat megtalálni benne(d), az ember, az olvasó már csak ilyen. 

Az eleje ragrímes, továbbhaladva meg erőltetettnek tűnnek a ráütések. Mivel soha nem javítasz, nem megyek végig rajta sorról sorra. Naplóba javaslom.

12látogató,1mai

Szerző Tálos Csegő 27 írás
37 éves vagyok. 17 éves korom óta írok verseket kihagyásokkal. Katolikussá történő megtérésem után született verseimet szeretném megosztani, hivő és nem hívő barátaimmal. Köszönöm szépen a meghívást!

Legyél az első, aki hozzászól

Hagyj üzenetet