Tálos Csegő : Emlékezés

 

Mikor már nagyon öregek leszünk,

könnyes szemünkön lesz szemüvegünk,

s belenézünk a napsugarakba,

belenézünk régi szerelmünkbe,

belenézünk majd az égi tüzekbe,

hirtelen támadt szél lesz a lelkünk,

hirtelen választott rég szerelmünk,

pihenést ígér, végtelen pihenést,

mint köszörűs késsel a kezében,

az ég megpihen árnyas lombokon,

nem kell már többé semmilyen pofon,

szavak nélkül beszélgetünk néha,

hogy nő-e még kertünkben a vén fa,

csöndesen elenyész tudhatnánk már,

de mind ez korunkra nézve nem fáj,

csak az fog hiányozni mi voltál,

s szívembe kacska ereimen folytál ,

volt az mikor őrület hevében,

dühöngtél csak úgy istennevében,

aztán némák lettünk mint a halak,

elmentem inkább, hogy ne bántsalak,

s átöleltél mint anyját a gyermek,

ezek voltak ám a nagy kegyelmek!

—————–

A páros rímelés minden írást komolytalanná tesz, mondókajelleget ad a szövegnek, s ebből a hangzásból nehéz valami hatásosat összehozni. Neked sem sikerült.

S ha már rímelés: a toldalékokkal előállított rím nem rím. Ilyeneket a sorok belsejébe szoktunk csempészni, hogy erősítsük felük a zeneiséget, de tudassuk, egy percig se gondoltuk komolyan, hogy ezzel állítjuk majd elő a zenét.  Ha ebből a szövegből kivonjuk a ragrímeket – főleg az elején – nem sok marad.

 

Legutóbb szerkesztette - Tálos Csegő
Szerző Tálos Csegő 27 Írás
37 éves vagyok. 17 éves korom óta írok verseket kihagyásokkal. Katolikussá történő megtérésem után született verseimet szeretném megosztani, hivő és nem hívő barátaimmal. Köszönöm szépen a meghívást!