Ki vagy te, ördög fattya, vad démon, hogy elveszed szűzi fehérségem, angyalszárnyam ég a derekadon, s kéjesen nevetsz e gyengeségen. Kérlek, vigyázz, ne olvaszd a jeget, hisz vulkánkitörés e mozdulat, s önpusztítássá válik, meglehet, ha hűs fejemre izzó kéz [… Tovább]
Kétségbeesett szavaid örvényében fuldokoltam, magával rántott az őrült forgás, s húzott, egyre-egyre lejjebb. Képek villantak agyamban, markomban éveket szorítottam, védtem közös emlékeink. Az örvénylés hírtelen megszűnt, a felszínre feszült a csönd. Túléltem. Kép: Google
Kép: Leiterné Julika balmazújvárosi művész festménye Puha gyolccsal simítom arcodról a port, mit rárakott a zord idő, ne félj, majd kitörlöm a karcokból is, pedig kezem gyenge, reszkető. Te vagy ki láttad régvolt tavaszom szemérmesen [… Tovább]
rongyos hideg vackán koldus fekszik ágyán bortól merev szemén kábult agya mélyén a film pereg pereg állvány fehér papír festék ecset radír apró szőke gyermek család boldog percek a film pereg pereg kocsma [… Tovább]
Ha itt a végső út, az utolsó állomás, hinni talán késő, hogy lesz feltámadás. Ha a rög kongva koppan, semmit sem szeretnék jobban, mint azt, hogy Te ne, ne jöjj el, ne állj felettem, szemedben könnyel! Tégy úgy, [… Tovább]
Egy kérdés gyötör bíbor alkonyon, hová tűnt a lázas, ifjú tűz, és merre hordta szét a szél vajon, kedvemet, mi minden gondot űz. Fáradtságomra gyógyír volt a szó, kinyílt lelkemen a száraz katáng, szilaj évek vágtattak, mint [… Tovább]
Kitárom az ajtót, levegőt veszek utánad, letörlöm magamról ragacsos szavaid s a nyálad, a színes mázak nem takarják a valót, gyenge a színjáték, átlátszó a szándék. A porondon a szerepet már én osztom, s én mondom a zárszót. Szín [… Tovább]
Fáradt csendet szitál a méla est,a szél sem rezdül, enyhet adni rest,az éj oson, kormot fúj a tájra,csillag még nem gyúlt, a Hold oly árva.Jó ez a csend, ez a hűs nyugalom,már fényszemek nyílnak a házakon.Pihen a test, és [… Tovább]
Távol a várostól elhagyott tanya áll, ember nem jár erre, ide csak madár száll. Dudvás, sűrűn benőtt a régi gyalogút, pajkos szél ringatja a rozoga kaput. Itt roskadt magába a nádfedeles ház, őrködik felette egy hűséges akác. Roggyant, [… Tovább]
Bennem már csitulnak a szavak, csengő rímek, fájdalmas jajok, bár itt-ott parázslik a salak, rég kihunyt tüzem, lelkem vacog. Hiába égtem, jég vett körbe, közöny, irigység, képmutatás, ha belenéztem a tükörbe, hamis, csaló volt a látomás. Nem [… Tovább]
