Marthi Anna : Márciusi keresztfiú

Ezeregy vers már égi kartotékban,

végtelennek tűnő pihenőnapok jutnak betegen.

Megszületett a márciusi ifjak közé Nevéki

a keresztfiam.

Sikerül lábra állnunk, ajándék

önfeledten szavalni 

a túltöprengésig szeretett

verseket.

 

Magunkban Istenre várunk,

kinek szépsége az emberi arcokon elkényeztetett.

Megérezzük, kegyelmén

összehordja a szél a lelkeket.

 

már előtte le szerettem volna venni 😛 

Legutóbbi módosítás: 2014.03.15. @ 11:49 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak