Schifter Attila : Szegedszerelem

 

 

 

 

Szeged  nekem  a  Tisza – part  itthoni  Párizsa; 

de  levegője  mégsem  gall  romlottságtól  fanyar

’s  míg  beírja  örökét  a  porló  feledésbe, 

édes  fájdalma  ezerszer,  újra  szívembe  mar. 

 

Mert,  Szeged  nekem  a  nyári  szerelmek  városa, 

hol  halhatatlan  költőink  szelleme  közt  járok 

’s  a  vörösboros,  verselős,  baráti  éjszaka 

és  azok  a  szomorúszép  dél – alföldi  lányok, 

 

kikkel  egymásba  szédült  szeretőhajnalokon 

leheletemet  ében  hajsátorukba  rejtve, 

szemeink  lángoló  máglyatükrére  tapadva 

lelkünk  mélyére  áldoz  a  parázsló  napkelte. 

 

Szeged  ’s  lázas  lányai  már  magukba  fogadtak, 

nem  is  akarok  szabadulni  tőlük,  mióta 

idekötnek  séták  és  kollégiumi  éjek;  

általuk  ölelten  lettem  lokálpatrióta. 

 

’S  a  város;  a  szőke  folyó  bölcs,  őskirálynője 

kérészélet  szerelmét  fonja  a  parti  szélbe, 

hol  ragaszkodást  old  az  alkonyi  híd  lágy  ívén 

’s  uszályokon  ringatózik  lomha  estek  fénye. 

 

 

( 2013.  március  04. ) 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.