Tálos Csegő : Amíg reggelizik a légkalapácsos

Nyomtatás

Amíg reggelizik a légkalapácsos

Amíg reggelizik a légkalapácsos,

égre tekintek, lemásolom e verset,

nem múlik el idő, kenyér, víz,

anélkül, hogy bűnöktől lucskosan,

búsan, elhagyottan, sokszor fel ne adjam. – Nem múlik el idő… hogy sokszor??? – Ebbe belebonyolódták kissé, nem lett belőle értelmezhető mondat.

Itt nagyobb erő munkál nálam,

mint a vasat kovácsoló 

hatalmas gép a gyárban.

Két erő közt formálódom, 

Isten, sátán, de Isten a dolgom,

Ő kiment újra,

míg a sátán oldalam fúrja.

Mennyi csel, mennyi ármány,

ez elromlott égi gyártmány,

s én csak figyelem becsapva,

míg szavaimat elsikkasztja. – Nyilván a sátánra gondolsz, a mondatból azonban nem következik, mert vonatkozhat ugyanúgy az „Ő”-re, mint úgy nagy általánosságban bárki másra. Kiegészíteném a végét valami jelzős szerkezettel. Szándékosan írok közhelyeset példának: „míg szavaim az álnok bú elsikkasztja.

Egyebekben nagy kár volt a végére átállni a páros rímekre, a páros rímek játékosak. Ahhoz nem elég virtuóz, hogy értékelhető ellentétet feszítsen a mondandó és a hangzás közé, így inkább csak lerontottad, elgyengítetted a versed a páros rímeléssel. Itt kell megjegyezni azt is, hogy ha már rímelünk, a zárásnak ennél sokkal, de sokkal tisztábbnak kell lenni.