Pásztor Piroska : Az éjszaka csendje

 

Fáradt csendet szitál a méla est,
a szél sem rezdül, enyhet adni rest,
az éj oson, kormot fúj a tájra,
csillag még nem gyúlt, a Hold oly árva.
Jó ez a csend, ez a hűs nyugalom,
már fényszemek nyílnak a házakon.
Pihen a test, és pihen a lélek,
csak távolról hallik egy bús ének.
Sejtelmes erdő mélyén piciny tó,
nádasból nem hallatszik békaszó,
vizébe csüng egy szomjas fűzfaág,
fátylát teríti rá a némaság.
Sötét tükörként fénylő habokban
a fáradt Hold megmártózik halkan,
keskeny sarlóját benne ringatva,
hosszú út csillagporát lemossa.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Piroska
Szerző Pásztor Piroska 20 Írás
Szeretem a jó könyveket, a szép verseket, és rajongok a természetért. 18-éve írogatok, több, kevesebb sikerrel. Honlapom: http://www.piroskapasztor.eoldal.hu/