Egy lány ül
a padon,
felém lapoz,
olvas,
jó, hogy
nem bennem.
Feje
aranyesőben.
Számolom
a távot,
kalkulálok:
elférne
két kezem
között.
Újra lapoz.
Az időben
ugyanazt
igyekszik
mutatni
az óra,
de a ketyegés
másokra
játszik.
Lányidő,
könyvidő,
énidő,
téridő
ésatöbbi
nem
említve.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.21. @ 18:28 :: dudás sándor
