Vandra Attila : A sorskönyv csapdájában 48. Haynau csendje véget ér

Ünige barátot szerez azzal, hogy lecigányozott félig roma osztálytársa pártjára áll. Harcias amazonként osztályfőnöke után a magyartanárnőjét is feljelenti az igazgatónőnél…

47.  Haynau csendje véget ér

 

Hétfő reggel az első szünetben Májay Szabolcs nagyot fújva lépett a tanáriba kiereszteni magából a gőzt. Amint meglátta Vámbéry Editet, megcsóválta a fejét.

— Edit, irigyellek az osztályodért. A kollektíva egységes, nincsenek pártok, az osztály legjobb tanulói Xénia, Alex, Vivien a hangadók, nem a díszpéldányok. Nem torkolják le azt, aki véletlenül megtanulja a leckét, vagy leírja a házi feladatát. Ritkábban van verekedés, mint a többi hetedikben.

— Haynau idején is csend és béke honolt az országban… — szólt közbe Kati a tőle megszokott ironikus hangnemben.

— Mit akarsz ezzel mondani?

— Nem tudom, ki merne Alexnek behúzni egyet, főleg haverjai jelenlétében, hacsak Árpi nem, ő viszont mióta karatézik, nem verekedett. Aki pedig kilóg a sorból, azt Xéniáék kigúnyolják, kiközösítik. Igazán kár volna kimaradni a következő „buliból”, amelyet a képviselő úr szponzorál… — állt ki Kati mellett Imre is. 

— Az ön véleményét a képviselő úrról ismerjük. Pedig ő az, aki a legtöbbet támogatja az iskolát — szólt közbe az igazgatónő.

— És ezzel hány szavazatot szerzett a Jobbiknak? — felelte éles hangnemben. — Egyébként is, saját kislányának próbál megfelelő tanulási körülményeket teremteni. Miért nem az iskolákat és miért csak ezt az iskolát támogatja? Például azt, ahova ő járt… Ami az övé, az övé, mindent megtesz a lányáért. 

— Tanár úr, jobban tenné, ha ellenszenvét és politikai nézeteit nem hozná be az iskolapadok közé!

— Xéniának ötöse van nálam. Ha tud, megkapja, bár elismerem, nem állhatom azt az önhitt fruskát. Alex is megkapta, barátaik, Vivien és Nagy Andris csak négyest, Roxi pedig csak hármast, mert annyit érdemelt — jelentette ki Rozsnyói Imre önérzetesen.

— Na, feleltetted? — kérdett rá az igazgatónő a belépő Tűz Máriához fordulva, akinek a VII. A-ban volt órája.

— Igenis, mög nem is… — felelte a magyartanárnő, olyan hangnemben, mint aki még nem tért magához egy meglepetésből. — Egy ilyen magológépet! Pénteken, mivel épp a balladáról tanulunk, azt mondtam az osztálynak, aki a következő három hét alatt megtanul három nép- és három műballadát, az kap egy ötöst. Ma már azzal fogadott, megtanulta.

— Kikérdezted?

— Ki… Elölről, középről, mindenhonnan tudta… Az „Indul a bakterház”-at is elolvasta, kiderült, még a múlt héten… Mondtam is neki, most kijavítom ötösre a jegyét, de magolásból nem lehet megélni.

— S a murok?

— Itt él Magyarországon, alkalmazkodjon!

— Tulajdonképpen téged kereslek — látta meg az igazgatónő Vámbéry Editet. — Itt van az Ünige kolozsvári ellenőrzője. Nálam maradt, megfeledkeztem róla. Vezesd be az első félévi jegyeit a naplóba.

— Hogyan? Ott tízesig osztályoznak…

— Jó kérdés… — vakarta meg a fejét az igazgatónő. — Ez eszembe se jutott eddig.

— Talán oszd el kettővel az ottani jegyeit — ajánlotta Tűz Mária.

— S a négyes helyett írjak kettest? A négyes ott bukást jelent, nálunk a kettes átmenő jegy… — felelte Edit, miközben kinyitotta a füzetecskét. — Azt a… — Ez nemcsak színjeles félévi általános, hanem még kilences osztályzata sincs!

— De, van egy! Tornából! — bizonyította jó megfigyelőkészségét Májay Szabolcs. — Na, ezt nem lesz nehéz átírni… Ez a kislány nem komplett! Ez már bizonyítási kényszer… — motyogta félhangosan.

— Kösd fel a bugyogómadzagot, Xénike! — tette hozzá Zselics Kati Imrére pillantva, mintha egyetértésre várna.

— Annyira azért nem. Létezik számítástechnika is, egy magológép nem tud bepótolni három évet egy fél év alatt — ellenkezett Miskolci Sándor. — Nem adhatok ötöst neki, még ha nagyon igyekszik, akkor sem, ha nem tudja az idei anyagot. Xénia pedig…

— Matematikából nem tudom mit tanulhattak, de a százalékszámítás alapfogalmait sem ismeri, nem is hallott a mérlegelvről… — erősítette meg Edit.

— Ahhoz képest fejben számítja ki a százalékokat… — csodálkozott el a kijelentésen Ábrahám Judit, a kémiatanárnő. — Másképp gondolkozik, de helyesen. A hármas szabályt fordítva írja föl…

Nem tudta folytatni, mert Bugai Ilona, a szolgálatos tanár rontott be a tanáriba.

— A VII. A-ban verekedés tört ki. Nagy. Összetört egy pad, Alexnek kiverték egy fogát, Nagy Andris szája fölhasadt. Nem tudjátok, hol van… Igazgatónő, a három főbűnöst előállítottam — harapta el a mondat végét, amint meglátta.

— Alex és Nagy Andris összeverekedtek? Hiszen a legjobb barátok! Mirefel, és még ki? — nézett ki a tanári ajtaján izgatottan Vámbéry Edit. Az ajtó előtt Ünige bőgött, Munkácsi Árpi és Fályi Endre állt mellette lehajtott fejjel. Árpi haja csapzott volt, Endre arcán jókora kék folt éktelenkedett.

Becsukta az ajtót.

— Ünige verekedett? — kérdezte hitetlenkedve.

— Nem, csak ő provokálta az egészet.

— Árpi pedig a védelmére kelt, és visszaélve karate-tudásával kiverte Alex fogát… — próbálta az igazgatónő elképzelni mi történt. — De a másik kettő? Endre és Andris miként keveredtek bele? Andris és Alex miért nincsenek itt? Tulajdonképpen mi történt?

— Xénia magyar óra után lestréberezte Ünigét. Erre ő minősíthetetlen szavakkal illette. Alex rendre utasította, erre őt is sértegetni kezdte. A srác ki akart térni a további vita elől, s odaszólt Xéniának, ne nézze mit mond, hanem ki mondja, s ne törődjön Ünigével. Endre erre azzal vádolta meg, hogy szájának olyan szaga van, mint Xénia seggének. Alex arrébb próbálta tolni, ne avatkozzon bele, amire Endre nekiugrott.

— Endre Alexnek? — hitetlenkedett Kati.

— Igen, mert közben Ünige őt is Árpit is arra buzdította, törjék be az orrát. Tudta, nincs egyedül. Jól számított, mert azonnal Árpi is beavatkozott, és kiverte Alex fogát. Dulakodni kezdtek, Alex lerázta magáról Endrét, aki esés közben beverte az arcát. Andris szét akarta választani a dulakodókat. Árpi rálökte a padra, amelyik összetört, és megsérült a szája. Ekkor léptem be az osztályba, és szétválasztottam őket.

— Ez biztosan így történt? — hitetlenkedett Rozsnyói Imre.

— A fél osztály tanúsította. Már aki látta, mert nem mindenki tartózkodott benn szünetben — tette hozzá Bugai Ilona.

— Mint az előbb mondtam, e kislánynak pszichológusra van szüksége. Még két hete sincs itt, már följelentett két tanárt, tömegverekedést provokált… — jelentette ki Májay Szabolcs.

— A többiek miért nincsenek itt? — értetlenkedett Kati. — Végeredményben Xénia megjegyzése robbantotta ki a vitát. Alex is verekedett, és Andris is részt vett.

— Alexet a fogorvoshoz küldtem. Andris csak békéltetőként vett részt. S mi lenne, ha minden stréberezésnek ekkora verekedés lenne a vége? A megjegyzése után pedig már kimaradt a buliból. Ünige pedig nem állta meg egy feleseléssel.

— Nem tudom elhinni. Az a kislány egy félénk gyermeknek tűnt… Árpi se verekedett az utóbbi időben. De az a cingár Endre nekiessen a fejjel magasabb Alexnek, aki kajakozik… — hitetlenkedett Kati. — Bár… elég paprikás természet. Ők — intett az ajtó felé — mit állítanak?

— Ünigét nem lehet szóra bírni, dacosan hallgat. Árpi elismerte, az ő öklétől tört be Alex foga, és ő lökte le Nagy Andrist is. Csak Endre lázong, mert állítólag a többiek hazudnak, Xénia kezdte, ő stréberezte le Ünigét, és nemcsak ő mondott csúnyákat, miért csak hármukat veszem elő. De hát mikor verte a mellét valamelyik bűnös, hogy ő a hibás?

— Nekem egy dolog nem fér a fejembe. Hol volt ezalatt Roxi és Vivien? Nem szoktak kimaradni, ha Xénia… — próbálkozott Rozsnyói Imre, de az igazgatónő félbeszakította.

— Ebből elég! Hívasd be a delikvenseket! — intett Bugai Ilonának.

A gyermekek felsorakoztak.

— Elfogadhatatlan, hogy egyetlen megjegyzésből, ekkora verekedés törjön ki. Miért kellett így reagálni a stréberezésre? — kérdezte Ünigét, aki nem válaszolt, csak szipogott. — Tanulj meg fiam az indulataidon uralkodni! Látod mi lett belőle, ha felvetted a kesztyűt? Mióta idekerültél csak baj van körülötted! Sajnálom, hogy eddig is pártodat fogtam. Ugye te verted ki az Alex fogát? — fordult Árpihoz. — Igen, vagy nem? Nem érdekel a magyarázkodás! Szóval igen. Nincs az a szó, amely erre feljogosítana! Fizikai agressziónak semmi keresnivalója az iskolában! Az útszéli kifejezéseknek sem! — mutatott újjal Endrére, aki akadékoskodni akart, de a mozdulattól torkára forrt a szó. — A károkat, beleértve osztálytársaitok orvosi ellátását is, a szüleitek fogják megfizetni. Holnap… Nem! Holnapután reggel kilencre várom szüleiteket itt az iskolában. Távozhattok!

A három delikvens elindult az ajtó felé. Elöl a fiúk, hátul Ünige. Mielőtt a kislány kilépett az ajtón, csalódottan visszanézett fizikatanárára. Hát még ő sem kel a pártjára? Rozsnyói tanár úr átérezte a fájdalmas pillantást. 

— Ez a konfliktus nem a szünetben kezdődött — töprengett hangos szóval az öreg. — Ünige első iskolai napján már szikrázott a két kislány közt a levegő — mesélte el az első fizikaóra történetét. — Az a magyar rögtönzés már jelezte a vihart, de nem volt rá se fülünk, se szemünk. Ez, ami ma történt, csak a jéghegy csúcsa.

— Élet-halál verseny az elsőségért… — mondta az igazgatónő. — Ünige nem szokott hozzá a versenytársakhoz…

— Az. Ami azt illeti, Xénia sem… — pontosított Rozsnyói Imre, majd visszatért a hangos gondolkodásra: — Miért reagált annyira hevesen a strébezerésre? Igaz a vád!

— Az igazság fáj!

— De akkor épp lefőzte ellenfelét. Ismét. Xénia támadott, vádolt, ahhoz pedig erő kell! Akkor pedig ott kellett legyen Roxi és Vivien is, nemcsak Alex. Valami itt jobban bűzlik, mint Dániában! — állt Imre mellé Kati is. — Ők mit mondtak, tettek közben? Az éremnek egy ilyen sokszemélyes vitában nem két, hanem több oldala van!

— Árpi elismerte, ő ütött és lökött! — akadékoskodott Edit, az osztályfőnök.

— Hívd vissza… csak Endrét! — mondta az igazgatónő elgondolkodva. — Az irodámba! — indult oda ő is.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.20. @ 11:25 :: Vandra Attila
Szerző Vandra Attila 746 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.