Pásztor Attila - Atyla : Reszket a tündér…

 

Reszket a tündér, sűrül a felleg,

reccsen a villám, tépi a lelket.

Nyár szele zúdul nyalva a partot,

gondolatokkal benne viharzok.

 

Hullnak az almák, hullnak a körték,

sejlik az alkony, várom a jöttét.

Csendes a tó már, vörheny az égalj,

dombra simulva szól a rigódal.

 

Ballag a holdfél s vénuszi csillag,

éjjeli tücskök kórusa biztat;

csókolom ajkad – nyílna ma szóra,

ingva homályban bókol a rózsa.

 

Sápad a félhold, néz a szobánkba, 

csókod a tündér rózsafaálma.

Húzod a paplant, nyitva az ablak,

tollpihe-sűrűn vágyba haraplak.

 

Bújik a cirmos, hűs a veranda,

sandul a szempár, nyúlik a karma;

cserreg a reggel, csurran a kávé,

csörren a bögre – dédnagyanyánké.

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette > Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985