Gyárfás a jól sikerült vásár után betért a fogadóba. Komája, Káruly már ott támasztotta a pultot.
„Mit iszol, komám?” — kérdezte Kálmán, de meg sem várva a feleletet, intett a csaposnak, töltené meg a komája poharát, s neki magának is mérjen ki egy pohár bort.
Koccintottak, s megtárgyalták a piaci eseményeket.
„Te Gyárfás, minek rontsuk itt a levegőt? Ehejt lakom a szomszéd utcába’, gyere, kóstold meg a tavalyi boromat.”
Így is tettek. Ettek, ittak, kicsit danolásztak, mert átjött a szomszéd is a hegedűjével. Egyszer azt mondja a házigazda: „Van nekünk ehejt három szép pipénk*, éppen anyatollasok, nem venné meg valamelyikük?”
Gyárfás rákérdezett gyorsan, hogy mi lenne az ára?
„Egy korsó bor!”
„Állom!” — kiáltja, s indulna is a fogadóba a borért.
„Suva se menj!” — szólott Hegedüs Jóska, a szomszéd, merthogy ez volt a neve is a hegedűsnek. — „Van énnekem eladni való borom egész hordóval”.
Erre Gyárfás pénzt adott Hegedüs Jóskának, s az hamarosan meg is jött a borral — egy teli ötliteres fonott korsóval.
„Itt vagyok, hová tegyem!”
„Ide csak az asztalra!” — komendált Gyárfás. — „Gazduram meg hozz poharat!”
Az ingyen italra begyűlt még néhány szomszéd, iddogáltak, s egyre hangosodtak, lassan ki is ürült a korsó, Káruly meg az asztalt kezdte verni az öklével, s mérgesen mondogatta:
„Nem adtam azét se azt a tinót annyiét!”
„Mi lett osztán?” — kérdezett rá az egyik szomszéd.
„Mi lett vón? Haza tereltem!”
Gyárfás feleszmélt a hangoskodásra.
„No, én mennék is. Hol vannak azok a pipék?”
„Várj sza! Hozom a létrát a csűrből.”
„Minek a létra?”
„Hogy fölmenjél a gólyafészekhez, ott vagynak a pipék!” — de már futott is kifele az ajtón, a többiek dőltek el a kacagástól.
Gyárfás nem emlékezett rá, hogyan és mikor ért haza, de reggel a felesége kérdésére csak annyit mondott, mint a mesebeli legény, hogy „vettem is meg nem is, hoztam is meg nem is”.
-.-
*pipe – kisliba, kisgólya
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:29 :: dr Bige Szabolcs-
