Kép: Rubens – Vénusz a tükörben
Muraffy Zsófia vagyona kúria, kancsóból issza borát.
Tomporát félteti, egy férje sincs neki, ki döngetné oldalát.
Levelem kékülő virággal készülő, pecsétem viasz lészen.
Úri mód öltözök komód és fal között – szavaim bokra készen.
Harmadnap Zsófia híva locsolni ma harmatozó lélekkel:
„Történjék bármi, ha… Hulljon a pántlika! – fogni madarat sem kell.
Tied az életem, meg a hátsó felem, szalagos léjányságom!”
Magamat kéretem, lépre csak Ő megyen: állok sziklaszilárdon!
„Kegyelmes Zsófia, hangja melódia, turbékoló rózsaszál!”
Kezemet fognia, s vétkeim gyónni ma mind az én fejemre száll.
„Nem vagyok naplopó, sem kutya-csecsszopó, hódításért jár, mi jár!”
Ki ezért meglegyint, kerüljön rendszerint s látogassa vadszamár!
Legutóbbi módosítás: 2014.03.25. @ 06:38 :: Pásztor Attila - Atyla
