Látom, bánatod van,
fészkelj a vállamba itt, a padon,
mondd el, ne mérgezzen álmaidban,
nem szabad, nem hagyhatom,
hogy verítékbe fagyva riadj fel éjjel.
’S míg szemünk galaxisában csillagunk
a Földet hátrahagyja minden ténnyel:
a Holddal ketten megvigasztalunk.
Legutóbbi módosítás: 2014.03.22. @ 11:45 :: Schifter Attila
