Marthi Anna : Lepedőbe merülő papírlapok

 

Szívesen leülnék veled egy kártyapartira a mennyben.

Mégis jó élnünk, odafent miért is sürgetnének ezzel?

Nem éppen apró kívánság a növekvő távolság miatt.

Megfontolt szomorúsággal terelgetett bicegő betűk,

ágyban fekszel, lepedőbe merülő papírlapokon,

felgöngyölt, szurok vérű töltőtollal, versekké

hízlalnád az elejtett fekete pacákat, de másfele

néz már eddig káoszt is világra vetített, sötétlő szemed.

Elvonszolja lelked, bordaközi járatokon nyomorgat

a feledhetetlenségBúcsúzó sorokkal szépítkezik

benned az elengedés. Hiába. Tetten érni magad, 

a lehetetlen előzékenységének beláthatatlan és

önsanyargató rítusa volt. Ágyúgolyókat adagoló 

szívveréssel, kemény párnák közt, tűpettyes,

szúró fájdalomban sem látlak háttal, bármit tettél.

Szemben leszel, égig rágott megfejthetetlenség.

Zárjegyed: csillagképekké ráztad a sok csillagot,

felrúgtad a holdat…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak