P. Tóth Irén : Rossz bohóc

 

Vége. Meghajolhatok.

Mint rossz bohóc,

ki kalapjába dugta a holnapot,

festett maszkja eltakarja

az igaz könnyeket,

melyeket látni nem lehet.

 

Vége. Ez hát a művem.

Látod? Mosolygok.

Alig hittem volna,

hogy egyszer még tudok.

De minden egyes pillanat erőt ad,

csak a mosolyom rohad.

Rámrohad.

 

 

Legutóbb szerkesztette - P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.