Marthi Anna : idebent

Elképzelhető, rutinra vágyom,

döntésképtelenségek helyett.

Megtanult, kisujjból kirázott,

elkalandozásaim így lesznek

végül teljesek. Bambulások,

gyönyörködések, míg napi

cselekedetek gurulnak mint 

ész nélküli önfeledt gyerek.

Lenge izominggé szelídítek

minden sorscsapást. Nagy

karimás nyári kalap alatt

szédülök testbe zárva,

A Nap elől bújkálok-e?

Ugyan, egyszercsak láthat.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.03.11. @ 12:19 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak