Érzem ujjaid begyén,
nem vagy teljesen itt,
simogatásod kemény,
bármi nyugtalanít.
Távol jár a gondolat,
rejti lehunyt szemed,
elárul a mozdulat,
s te észre sem veszed,
milyen messze kerültél,
karod mily idegen,
didergető, fagyos tél,
míg ölel hidegen.
Lelked börtön, benne kín ül,
s ott vagyok a rácson kívül.
