Isten nem volt jó kedvében,
amikor kiásott megint.
Sárral bemocskolt testemről,
ásóval nyeste szárnyaim.
Nem gyúltak fényes csillagok
és nem üdvözölt haranggal.
Én tudtam csak, hogy született
egy rút, szárnyaszegett angyal.
Te látsz engem? Épp ott állok
melletted, árnyékodnak gyűrt
a Janus-arcú sors -eltűrt
vagyok csak-, hogy rád vigyázzak.
Egyszer elhagysz, tudom. Magad
indulsz tovább, így rám marad
a jég szorítású magány,
és a levágott csirkeszárny.
Ne hidd, jó angyalnak lenni,
szárny nélkül, magam szenvedni,
mert én tudom, mikor jöttem,
nem volt jó kedvében Isten.
