kifehéredtek ujjaim
annyira kapaszkodtam
egy plasztikus ábrándba
nem volt
se forró
se hideg
csak mozdulatlan viasz
megéreztem
nem lesz már
képlékeny holdfogyatkozás
haladtam a lassan
süppedõ homállyal
és nem féltem többé
a tartós alakváltozást
a szoborszerû merevséget
tudtam hogy vársz
könnyû lettem és szabad.
/2007-04-02/
Legutóbb szerkesztette -