Tagadom, hogy voltál és tagadom
A léted, már kés? neked hozzám
Ideérned.
Hosszú áldás és rövid, puha béke
Csendje bújtatott el t?led erre
A szigetre.
Már nem kell a jöttöd, s nem kell
A jelenléted. Megtagadlak, bárha
Szeretlek Téged.
Véd?hálót fontál körém, hálót a
Magányból, ez az mit Te sz?ttél –
Gyávaságból.
Magad vagy, magam vagyok. Mag
Másnak. Talán majd egyszer még
Szeretnek úgy, hogy enyhet adó
Fa lehessek, és tüzet adó kályha.
Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: dr Kocsi Katalin