Kovács-Cohner Róbert : Valahogy más volt még

Valahogy más volt még

A nyári éjjeli utak íve

Valahogy más volt még

A hold ahogy a fák lombján elpihent

 

Valahogy

 

Valahogy ott voltál és homlokod körül

Lángba borultak a felmázolt messzi felhők

Akkor valahogy úgy néztél rám

Mint aki hinni mer még

S nem érezted még sejtjeidben

A beléd bújt szendergő jövőt

 

Hogy egyszer tényleg

Elválnak útjaink

 

Valahogy ott voltál még

És lábunk alatt a város mozaikja

Fülünkbe zúgta fényei dalát

Olyan szabadok voltunk

A kettőnkbe zárt végtelen

Lilás-vöröses

Absztrakt mintákat írt az égre

A gyárkémények fölé

 

Valahogy lüktetett bennünk az élet

És a mosoly arcodon

Régi idők szerelmeinek

Balzsamos lant-éjszakáknak

Elmúlt megbékélt őseinknek

Örökké lángoló utolsó üzenetét

Simította profilodra

S én a gödröcskéket néztem

Amíg homlokod körül

Lángba borultak néma görögtűzben

A felmázolt messzi felhők

 

A kitárult végtelen zúgott köröttünk

És én mégis hallottam

A fűszálak lassú szuszogását

Apró lábujjaid körül

A város szemébe néztünk

S ő hitünk előtt kétrét hajolt

 

És valahogy

 

Valahogy más volt még

Képzeletben elértünk oda

Ahol összefutnak előttünk az út padkái

Valahogy más volt még

Ahogy a hold átúszott csatakos fejünk felett

Egyik felhő mögül a másik rejtekébe

A hosszú úton

Eső után

 

Valahogy ott voltál és mögöttünk

Tűzben égtek az őszi mezők

 

Valahogy úgy hullámzott hajad

Hogy azt hittem örökké ringani fog

Hogy örökké fiatalok maradunk

És a kezünkbe zárt nyári estét

Bármikor újra hajunkba tűzhetjük

S bárhányszor elveszítjük

Ha visszatérünk

Talán mindig megtaláljuk

 

 

valahogy

 

valahogy megváltozott

a nyári éjjeli utak íve

valahogy megtörtént

elváltak útjaink

 

és néha még felnézünk

és magunk sem értjük

hogy melyik napon váltak ilyenné a felhők

vagy csak elfelejtettük volna

hogy így úsztak el ráérősen

közömbösen derengve mindig

 

és néha valahogy

magunk sem értjük

hogy hova tűnt az az út

mikor nőttünk fel

és néha csak megállunk

és nézzük

hogy tényleg elmúlt

sok-sok éve már

és ahogy ősz hajunkon megcsillan a hold

valahogy

valamiért

a kisiklott időt hallgatjuk

egy véletlen éjszakán

és arra gondolunk

hogy hol rontottuk el

melyik volt az a pillanat

amikor már nem fordulhattunk vissza

mikor felejtettünk el hinni

mikor vesztettük szem elől a másikat

mikor gondoltad elég volt nem bírom tovább

ahogy lábam alatt körbe fut az út

 

az út ívét nézzük

hajunkba simulnak álmosan a felhők

a végtelen tér pupillánkba gyűlik

egy nyírfa árnyában lefekszünk

életünk egy véletlen napján

és arra gondolunk

míg a múlt kérlelhetetlenül

a távolba vész egy régi út vonalával

s míg ajkad sarkain megrándul az idő

arra gondolunk

hogy hát mégis megtörtént

mégis megtörténhetett

nem tudjuk hogyan

de valahogy mégis

 

elváltak útjaink

———————————————–

 

Versek Az éjszakák sorának közepén ciklusból:

 

Csendélet

Félhomályban

Az éjszakák sorának közepén

Nimfa

Valahogy más volt még

Éjszakai gondolatok

Befejezetlen összegzés

Hajnalban a világ

Szabad vagy

Posztmodern Requiem

Praemitto

Lepketánc

Az idő küszöbén

 

 

Legutóbbi módosítás: 2007.09.20. @ 08:49 :: Kovács-Cohner Róbert
Szerző Kovács-Cohner Róbert 111 Írás
1986 márciusában születtem Budapesten. A Radnóti Miklós gimnázium elvégzése után az ELTE BTK filozófia szakára jelentkeztem – ezzel párhuzamosan a MUOSZ-nál emelt szintű újságíró képesítést is szereztem. A filozófia mellett az esztétika szakot és a Belső-Ázsia tanszék óráit látogattam. A gimnáziummal párhuzamosan gyakornokként dolgoztam a Kossuth rádiónál. 2008-ban az Esti Hírlap kultúra rovatához kerültem vezető újságíróként, majd a Népszabadság és a Népszabadság Magazin, valamint a Repertoár kulturális cikkeiért feleltem. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. 2007 szeptemberéig az AlkoTó-ház internetes irodalmi portál szerkesztője, előtte pedig a KözKincs főszerkesztője voltam. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. Első önálló kötetem, a neon 2006-ban jelent meg, a Glória kiadó gondozásában. Ephata - álom egy ablak üvegén című kötetem Vedres Csaba zongoraművész (ex-Aftercrying) cd-mellékletével és Veszely István grafikáival 2007 augusztusában került a könyvesboltokba. Jelenleg a Nők Lapja, a Nők Lapja Évszakok, a Könyvjelző, a GameStar magazin újságírójaként dolgozom, az iPhone Hungary-nek pedig szerkesztője vagyok. Mégis: ami a legfontosabb számomra, az a színház. 2009 óta az ország számos színházában játsszák drámáimat (Modern Elektra: 2009 - Vörösmarty Színház, Orfeusz és Etília: 2011 – Pesti Magyar Színház, Jászai: 2012 – Csokonai Színház, Na'Conxypanban hull a hó: – 2012 - Csokonai Színház, Tanár úr kérem, minden másképpen van!: 2013 - Vörösmarty Színház. Bemutató előtt: Boldogságtöredékek: 2013 – Nemzeti Színház, Gyöngéd Barbárok (Hrabaliáda) – 2013, Csokonai Színház). A drámaírás mellett dramaturgként is több színház munkájában veszek részt. 2009-től 2011-ig a Vörösmarty Színház NKA támogatást elnyerő Rivalda magazinjának voltam a főszerkesztője. Műfordítások: Schwarz-Tebelak: Godspell (bemutatta a Vörösmarty Színház), Shakespeare: Macbeth, Agatha Christie: Feketekávé (bemutatta a Vörösmarty Színház). Firka a falra /Kaleidoszkóp könyvsorozat, Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál/(2005), Radír (2003, 2004). Cikkek: Haszon magazin (2004), Hírlevél (2005-től Közelkép, Képző-művészet, Fórum, Szakmapolitika rovat), Filozófiai szemle (2005-). Esti Hírlap, Népszabadság, Nők Lapja, Nők Lapja Évszakok, Könyvjelző, iPhone Hungary, Gamestar – utóbbi lapoknál a mai napig dolgozom. Honlapom: http://www.verssorok.hu Írásaim megjelennek még a http://www.artpresszo.hu -n A Héttoronynál 2007 augusztusától 2008 augusztusáig dolgoztam szerkesztőként.