Domán Tamás : Virrasztó

Már a légbe karcol gondolata,

ága szell?, s alatta

sárgult levelek t?n?dve t?nnek

dérlepte puha halomba.

 

Lám fenn az égen bús varjú kering,

szürke felleg könnyez, legyint,

kacagva elterül a tájon, n?,

egyre n?, karmol odakinn

 

a zord hideg. Sikoltva fényt zabál,

mint ki örökké marad, vár,

megpihen ködös házak ereszén

a homály. Összerezzen a lány.

 

Lassan elalszik a mécses: feled,

a semmibe tekint velem,

nézi ablakom alatt az ?sz fát,

mely csonkán nyárutón mereng,

 

csüggedten zihál. Lopva körbenéz

odább fejszét fog egy kéz,

de csak gyújtóst hasogat fel télre

serényen. Több kell: gyorsan ég.

 

Míg nézem ?t, fátylat sz? szememre,

kezét ki adja kezedbe

ma? Egy pók légy után mar, hálóban

emlékünk riadtan rezeg,

 

s újabb este jött el: oly süket,

súlyos. Terhe egyre lüktet,

benne aludni tér a fa, az év…

Csak én virrasztok nélküled.

Legutóbb szerkesztette - Domán Tamás
Szerző Domán Tamás 0 Írás
Domán Tamásnak hívnak, 1981 ben születtem. Az írásaim 95% ban az emberi lélek fájdalmáról szólnak... 2007 ben megjelent a Lélektükör című könyvem, melynek egyik novellájából készült egy film is. Ha érdekel látogass el a weblapomra. http://www.domantamas.fw.hu