talán
csendes belenyugvás
és gondolattalanság kell
hogy ne érezzem
örökmozgó léted
miként ereszt gyökeret
gazdátlan csókjaimban
mozdulataid lassan
átformáltak
egyre beljebb löktek
meztelen ábrándjaid
úgy feszültek bõrömnek
mint felajzott sóhajok
mikor ágyékod
elmúlt idõk vágyait kutatva
ájulásig ûzte remegésem.
/2007-03-03/
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:47 :: csurai zsófi