dr Kocsi Katalin : Hívlak

Illat száll a légben, várlak.

Csoda a vágy-ittas szobában,

Órák, melyek lassan járnak, már

Nagyon várlak. Lázas lépés kopog

A járdaszegély porában. Már látlak.

Jössz, ölelsz, gondom ?zöd a vággyal

Békére, odaadásra, összebújás varázsára. 

Hívlak és nézem magam, mert ismét élek.

Nehéz id?k ajándéka vagy és csókod

Mélye bont ki  ismét csodaszépre.

Csendem zajjal f?szerezed,

B?röm izzik, béke ölel 

Ahogy hozzád érek. 

Nem félek. 

Legutóbbi módosítás: 2021.07.29. @ 09:30 :: dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.