Kovács-Cohner Róbert : Néha elvakítasz

-tankák-

 

elsuhanó hegy

mögül ki-kibukkanó

fénygömbök dala

a vonatablakon túl –

így vakítasz el néha

 

éji rázkódás

kitikkadt színű vagon

részeg valóság

ölelkező álmai –

fényedre riadok fel

 

káprázik a szem

véletlen esőcseppek

matt fátyla mögött

talán csak álmom része

lehetett e fény

 

életet s halált

vonat döcög valahol

mező közepén

valószerűtlen éjjel –

vagy tán csak harangoznak

 

s erre ébredtem

vagy épp ez álmom része

kint s bent ugyanaz

egy vonat vágja ketté

a végtelen hómezőt

 

mint félbetört szó

egy haldokló szájából

olyan titkos most

ablakon túli világ –

tán még nem láthattalak

 

mégis mintha mind:

– a fa, patak, az ösvény –

rég csak te lennél…

ennek az éjszakának

tán soha nem lesz vége

 

fák csíkja mögül

tudom – ha majd kifakult

minden csend-kérdés

a meggyűrött huzaton –

a város bukkan elő

 

a város amit

ezer éve álmodok

vonatülésen

szürreális éjjelen

hol a peronon te vársz

 

és ott folytatunk

mindent hol abbahagytuk

régi álmokban

és nem kérdezel semmit

csak mutatod az utat

 

s én már ismerem

sálad minden varrását

az állomáson

lidércekként táncoló

sárga körvonalaid

 

százszor láttalak

tudtam még vársz valahol

mikor felszálltam

a vonatra új arccal

sorsarcú véletlen

 

fehér fényekben

szótlanul vágunk utat

így rendeltetett

tudom hogy merre tartasz

ismerem ezt a lépcsőt

 

a hotelszoba

az ágy és a füstölő

ahogy még nézel

és kibontod a hajad

és szédült vörös fények

 

s az utca hangja

ahogy egy autó száguld

köd-célok felé

– ott százszor megálmodtam –

a véletlen hangjai

 

mégis egybeforr

most az idő és a tér

s megvakítanak

nyelved hegyén a fények

szemed orrod illatod

 

csak ilyen lehet

hasadon fénycsepp táncol

könny vagy izzadság

bennünk zihál az örvény

egy kiszakadt világban

 

forró testedbe

bújok, és igazságunk

átviláglik láng

és ösztön vad ritmusán

profilodba vésve rég

 

az egész világ –

melled dobog kezemben

ajkadon remeg

kimondatlan ígéret

és fülembe leheled

 

s a szédült táncot

szakítja át fehéren

talpalatnyi csend

harangok zúgásával

“ugye mindig itt maradsz?”

 

egymásba szédül

jin és jang a láng-táncban

s a szoba falán

a mozdulatlan város

függ csak bekeretezve

 

pecsét lett a csók. szemed

kútjába hajlok buján:

hát célhoz értem –

színek fröcskölnek árnyra

s velünk lüktet a város –

 

 

 

és felébredek

csak hegy s kibukkanó

fénygömbök dala

a vonatablakon túl –

így képzellek el néha

 

 

 

2005

 

Legutóbb szerkesztette - Kovács-Cohner Róbert
Szerző Kovács-Cohner Róbert 111 Írás
1986 márciusában születtem Budapesten. A Radnóti Miklós gimnázium elvégzése után az ELTE BTK filozófia szakára jelentkeztem – ezzel párhuzamosan a MUOSZ-nál emelt szintű újságíró képesítést is szereztem. A filozófia mellett az esztétika szakot és a Belső-Ázsia tanszék óráit látogattam. A gimnáziummal párhuzamosan gyakornokként dolgoztam a Kossuth rádiónál. 2008-ban az Esti Hírlap kultúra rovatához kerültem vezető újságíróként, majd a Népszabadság és a Népszabadság Magazin, valamint a Repertoár kulturális cikkeiért feleltem. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. 2007 szeptemberéig az AlkoTó-ház internetes irodalmi portál szerkesztője, előtte pedig a KözKincs főszerkesztője voltam. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. Első önálló kötetem, a neon 2006-ban jelent meg, a Glória kiadó gondozásában. Ephata - álom egy ablak üvegén című kötetem Vedres Csaba zongoraművész (ex-Aftercrying) cd-mellékletével és Veszely István grafikáival 2007 augusztusában került a könyvesboltokba. Jelenleg a Nők Lapja, a Nők Lapja Évszakok, a Könyvjelző, a GameStar magazin újságírójaként dolgozom, az iPhone Hungary-nek pedig szerkesztője vagyok. Mégis: ami a legfontosabb számomra, az a színház. 2009 óta az ország számos színházában játsszák drámáimat (Modern Elektra: 2009 - Vörösmarty Színház, Orfeusz és Etília: 2011 – Pesti Magyar Színház, Jászai: 2012 – Csokonai Színház, Na'Conxypanban hull a hó: – 2012 - Csokonai Színház, Tanár úr kérem, minden másképpen van!: 2013 - Vörösmarty Színház. Bemutató előtt: Boldogságtöredékek: 2013 – Nemzeti Színház, Gyöngéd Barbárok (Hrabaliáda) – 2013, Csokonai Színház). A drámaírás mellett dramaturgként is több színház munkájában veszek részt. 2009-től 2011-ig a Vörösmarty Színház NKA támogatást elnyerő Rivalda magazinjának voltam a főszerkesztője. Műfordítások: Schwarz-Tebelak: Godspell (bemutatta a Vörösmarty Színház), Shakespeare: Macbeth, Agatha Christie: Feketekávé (bemutatta a Vörösmarty Színház). Firka a falra /Kaleidoszkóp könyvsorozat, Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál/(2005), Radír (2003, 2004). Cikkek: Haszon magazin (2004), Hírlevél (2005-től Közelkép, Képző-művészet, Fórum, Szakmapolitika rovat), Filozófiai szemle (2005-). Esti Hírlap, Népszabadság, Nők Lapja, Nők Lapja Évszakok, Könyvjelző, iPhone Hungary, Gamestar – utóbbi lapoknál a mai napig dolgozom. Honlapom: http://www.verssorok.hu Írásaim megjelennek még a http://www.artpresszo.hu -n A Héttoronynál 2007 augusztusától 2008 augusztusáig dolgoztam szerkesztőként.