Serfőző Attila : Rácsoda

 

Az apák bóttyában pijáltunk a haverokkal, amikor az a bazi nagy csávó beavelt. Elkezdte hozni a formáját, snóblira hívott kajakra mindenkit, oszt aki nem állt kötélnek, se szó se beszíd lecsalavázta.

Na, gondoltam engem nem fog csicskáztatni a fószer, az tuti, majd ígjek itt a gádzsim előtt, mint a genfi gatyagyár…. mi?

Tele vót aggatva gagyi fukszokkal, rögtön levágtam, hova virít a köcsög.

Egy darabig hesszelt, osztán az asztalunkhoz dzsavázott. Azt kirdi, tán kanyereltem, mer mocsok nagy kandi van a közelembe.

Mondom néki, kanyerelt ám a káróm, te büdös göríny, ha még egyszer beszólsz lecsavarlak! Van kavicsom, amennyi kell, de az ilyen lejmolós kolompár laláknak nem nyitok brifkót.

Aszongya menjünk ki a hóra matekoljuk meg. Mennyen anyád, gondoltam, oszt megkóstoltam egy jobbossal.

A műsorra mingyán megírkezett a környíkbéli mulyáló, meg egy ismerős nyominger, oszt kirdeztík, hogy mi a pálya. Aszondom belém kötött egy csárlinger, most ázni van a műszerfalban.

Osztán bevittek az óberhébe, hogy énekeljek nékik másrul is, de a fiatal pacsirták nem jártak túl az eszemen. Ezírt a piti ügyírt max. félévet, ha kapok, még az is lehet jó magaviseletir hammarább megyek potterre.

A prosztót hét őtissel firceltik össze a szeminél, nem gondolta, hogy ekkora  sellerom van, az százegy…

A smasszereket ismerem a múltkori besurranásosomból kifolyóan, a sitiprinc meg az uccánkba nőtt fel, így hát nem kell paráznom senkitől.

Tegnap egy öreg senkerrel dumáltam. Miután bevittem a sűrübe, a surmó kinyögte, hogy merre ásta el a szajléját.

Beszürcsölt oszt vakerolt, alig tudtam csendre inteni. Még az kéne, hogy a millió vamzer rászálljon oszt zamekra tegyík.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Serfőző Attila
Szerző Serfőző Attila 492 Írás
1960.07.13-án születtem Debrecenben.