a hullám csitul a hullám csitul de az óceán marad örökkön örök
Felébresztetted bennem a reményt, az új kezdetet. Színes hollók szállnak a nap felé,nem hull tolluk, csak repülnek rendületlen.Lendületes csapásokkal egyre közelebb a fényhez. suhogásuk beleolvad a reggeli csendbe.Mint csermely a patak vizébe oly természetességgel.csobogás, szárnysuhogás, a szél, a [… Tovább]
Amikor (nem félek leírni ezt a szót) megszerettelek, lényed itt járt nálam a szobámban, szinte éreztem bőröd illatát azt a parfümös illatot, szinte kézzel fogható volt jelenléted… pedig még nem találkoztunk. S még jó ideig nem is találkozunk. [… Tovább]
halkuló sóhaja levél hegyén gördülaz utolsó csepp verzió 2. halkul sóhajalevél hegyén gördülőutolsó cseppnek
Azt ígérted, lesz még holnap. Te csak a holnapot, én hatvanöt évet neked. Lesznek… Hatvanöt évek lesznek. És magány lesznek. Magányholnapok. Kegyetlen, láncra vert, kútmély csendek lesznek. Sikoltó egyedülléttel. És halálra mart lélek üvölt majd a [… Tovább]
Itt ülök az albérleti falak közt, és ordítom, mennyire fáj.Nem figyel senki,nem hall senki.Senkit sem érdekel már. Ha már nem ordítok, nem lélegzek,akkor talán kihűlök mint az asztalon felejtett rántotta,s arra leszek csak jó,odaadni a kutyának,vagy kidobni csak úgy. Hiszen… [… Tovább]
Úgy leszek, mint húrtalan gitáron,hangtalan kopogok csak a bundokon.Mint a sirály, szárnya nélkülzuhanok kőként a mélybe,de nem jön a csobbanásnem érek még le. (Nem) Mint dalnok hangja nélkül,mint dámvad agancsa nélkülrohanok fejjel a másiknak.Nem jön a feloldozás.Nem jön [… Tovább]
Szerelmemből nagy gonddal hajtogatott papírhajóimatjátsszva süllyesztetted el, Most elázott cafatok őrziklelkemen, nyolc napon túl gyógyuló sebeim lüktetését.
Talán, ha a csendem szólni tudna… biztos színes volna, szivárvány. Ha csupasz talppal mennék feléd, rongyos testtel nyúlnék érted, szánnád talán árván maradt árnyékomat. Talán nélküled lépek túl a tegnap szétrugdosott halmain talán… Talán [… Tovább]
Karjaimba omlott lelked énnem vigyáztam, nem óvtam,Csendjeim harangjai pedig félreverten zúgtak, kongtak,üresen, mint kiszáradt folyómeder, melyben egykor hínárok és nádakvirultak, halrajok csobbanását, vízimadarak zaját hallgattuk,s versengve találgattuk, éppen melyik madár kurjant az éjbe. De csendjeim csendek voltak, vészt jósló, [… Tovább]
