Helen Bereg : Karácsonyi mese

Ezt a mesét két éve egy barátomnak írtam, aki nagyon szomorú volt a Karácsony közeledtével.

 

 

Egy macifiú állt a barlang bejáratánál.

Már nagyon készült a téli alvásra, de az idén úgy gondolta megvárja a karácsonyt. Még eddig soha nem maradt fent. Olvasott egy könyvet, amiben azt írták, hogy a karácsony a szeretet ünnepe. Tegnap reggel ugyanígy itt állt, és valami csoda történt vele.

 

Teljesen masszív szürke felh?k borították az eget. Egyetlen pici lyuk volt a felh?kön, mintha ki akarna onnan kukucskálni valaki, és ekkor úgy érezte, ha most kívánna valamit, teljesülne.

Elkezdte mer?en nézni azt a kis lyukat, és közben eszméletlenül akarta, hogy a karácsony estéje gyönyör? legyen, mert most fennmaradt. És amikor magában elmondta a kívánságot az a kis lyuk veszett gyorsasággal elkezdett tágulni, az immáron nagy területen lév? lyuk körül aranyban csillogtak a felh?k. Nagyot sóhajtott örömén, és abban a pillanatban, hasonló gyorsasággal össze is záródtak a felh?k, de még egy picike rés se volt. Már akkor érezte, hogy valami boldogságvárás érzése járja át. Eljött a Karácsony, de nem történt semmi. Igen csalódottnak érezte magát.

Reggel esett a hó, és fehér lepel borította a tájat. Nem értette, mit?l lenne ez a szeretet ünnepe, és mi a boldogság. A könyvben az is volt, hogy kap ajándékot. Már kés? délután volt, és semmi. Bement a barlangba és megágyazott magának. Még egyszer kiállt a barlang bejáratához, és látta hogy a nem messzi lév? barlangnál ott áll egy másik medve és az eget figyeli. Odament hozzá…
– Szia! Te miért nem alszol? – kérdezte.
– Én minden évben megvárom a karácsonyt. És te?
– Én az idén el?ször maradtam fent. Láttad tegnap a felh?játékot?
– Láttam, és gyönyör? volt. Te csináltad?
– Éééééén??? – nézett csodálkozva a mackólányra. – Én nem.
– Érdekes, eddig ilyen még egyik évben sem volt. Miért maradtál most fent, ha eddig sose?
– Mert olvastam, hogy a karácsony a szeretet ünnepe, és hogy kapunk ajándékot.
– Ez így is van.- bólogatott a lány.
– De hiszen nem történt semmi, nem kaptam ajándékot. – mondta méltatlankodva.
– No nem! Biztosan kell kapjál ajándékot! Az is ajándék, ha beköszön a Nap az ablakodon, és azt mondja:
– Szépséges délutánt, kedves Maci!
– Neked is Nap! Hol jársz itt, ahol csizmaszárig ér a hideg? – kérdezed, mert a legtermészetesebb, hogy a Nap leáll délután cseverészni.
– Hát én biza megnéztem, hová kellene letennem ezt a virgonc napsugárgyereket.
– És miért tennéd le ide a barlangomba??
– Mert ajándékba küldték. Én csak kipostázom.
– Nekem ajándék??? Ez teljesen biztos?
– Persze. Nekem az áll itt, hogy Tündérkertb?l egy boszimaci küldi. Tehát ide tegyed a szignót, és már itt sem vagyok.
– Rendben.
– Boldog napsugaras karácsonyt!
– Neked is Nap.
– De még vannak ötleteim, hogy mi minden olyan ajándékot kaphatsz, amire nem is számítasz, lehet nem is vetted volna észre, ha most nem hívom fel rá a figyelmedet.
– Jó majd odafigyelek. Jó karácsonyvárást!
– Neked is.

Maci haza ballagott, lefeküdt és ekkor arra gondolt, hogy végül is milyen kedves volt vele az a lány ott a szomszéd barlangban és, hogy milyen szépen csillogott a szeme, ahogy a Napról mesélt. Most, hogy felidézte a jelenetet, valami kedvesen mosolygós érzés járta át és tudta, mégiscsak kapott ajándékot. Azt a csillogást ott, azokban a barna szemekben.

Boldog, mély álomba zuhant.

 

Legutóbb szerkesztette - Helen Bereg
Szerző Helen Bereg 44 Írás
Helen Bereg lánykori nevemből alakult ki, mikor elkezdtem verseket írni. Azóta ezen a néven jelenet meg két digitális verseskötetem Majd egyszer és Kétség címmel és a honlapom is ezt a nevet viseli. ÿ½?rok verseket, meséket és egyéb zöldségeket. ÿ½?gy túl az ötvenen elhatároztam, hogy híres leszek. Mivel még fiatal vagyok, hatvan éves koromra tettem az időhatárt. :) Hogy te mit gondolsz erről az itt felkerült alkotásokból is eldöntheted, vagy megtalálod az összes firkálmányomat a honlapomon. :) ww.helenbereg.hu Ica